Nincs okunk feltételezni, hogy a háttérben valamifajta diktatórikus törekvés áll, az ellenzéknek – amelynek valamekkora támogatása nélkül a parlament nem tudja elfogadni mindezt – viszont az lenne a feladata, hogy a kormánypártokkal tárgyalóasztalhoz ülve pontról pontra mérlegelje, mihez ad vagy mihez nem ad felhatalmazást. És milyen garanciák beépítésével lehet kizárni, hogy bármelyik kormány visszaéljen a kivételes jogrend nyújtotta, szinte korlátlan lehetőségekkel. Úgy érzem ugyanis, hogy az előterjesztő szándékától függetlenül – meggyőződésem szerint azzal ellentétesen – a mostani javaslat elvileg lehetővé teszi a rendkívüli eszközök akár belpolitikai célokra történő alkalmazását is, ezért elfogadhatatlan. Aki az alaptörvény-módosítást a jelenleg ismert formájában megszavazza, az a feltétlen bizalmáról biztosítja a kormányt. Nemcsak Orbán Viktorét, hanem a mindenkorit. Nagy bátorság és végtelen jóindulat szükséges ehhez. A bizalom és a jó szándékba vetett erős hit fontos dolgok, de nem helyettesítik az intézményes garanciákat.
Gondoljunk csak bele, mi történik, ha 2006 őszén az akkori kormánynak lehetősége lett volna saját hatáskörben, rendeleti úton hatvan napra számára lényegében teljhatalmat biztosító jogrendet bevezetnie! Mindenki biztos abban, hogy nem élt volna vissza a lehetőséggel? Mi a garancia arra, hogy soha nem lesz olyan hatalom ebben az országban, amely észreveszi és kétes célok érdekében alkalmazza az alaptörvénybe vésett kivételes lehetőséget?
Azt hiszem, Orbán Viktornak igaza van: ezen a világon bármi megtörténhet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!