A koncepciótlan pert arról lehet megismerni, hogy nem feltárja, hanem elmossa a felelősségi viszonyokat. Aki tagadja, hogy létezik a „társadalmi igazságérzet” nevű aduász, amit komolyabb partik során előhúzhat a politika vagy a sajtó, az is kénytelen elismerni: jogos emberi és állampolgári igény, hogy a bűntettnek, a súlyos, emberéleteket követelő mulasztásnak legyen felelőse. Az már más kérdés, miért nehéz megtalálni. Hogy a vörösiszapper végén miért kell a bíróságnak másfél napon keresztül bizonygatnia: hozott anyagból dolgozott, abból meg ennyire futotta. Mondjuk ki nyíltan: igazságszolgáltatás néven ma Magyarországon olyan rendszer működik, amivel senki sem elégedett. Sem a bírók, sem az ügyészek, sem az állampolgárok. És ha ezt kimondtuk, akkor már jobban tudjuk, mit várunk a politikától. Nem azt, hogy csípőből tüzeljen, hanem hogy ahol kell, ott átgondoltan változtasson. Legyen végre jobb a „hozott anyag”, akinek meg az a feladata, az dolgozzon érdemben belőle.
Ebben már lenne némi koncepció.
