Tegnap, a kormányülést megszakítva a miniszterelnök sajtótájékoztatót tartott. Bár nem lehetett előre tudni, miről, a téma fontossága kikövetkeztethető volt. Találgatásra adtak okot az előző napi abszurd történések a Nemzeti Választási Irodában, amikor kigyúrt alakok megakadályozták, hogy az MSZP-s Nyakó István pártja megbízásából beadja a vasárnapi boltbezárásokra vonatkozó népszavazási kezdeményezést. A Fidesz délután kiadott szűkszavú közleménye – amely sajnálatos módon nem tért ki az incidensben Kubatov embereinek beavatkozására, amitől pedig akkor már zengett a magyar sajtó – egy laza csuklómozdulattal az MSZP nyakába varrta az egész szomorú, nem kifejezetten jogállami keretekbe illő történetet, csak éppen vizsgálatot nem ígért.
Orbán Viktor bejelentése egy másik referendumról szólt. „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Álljon bár jobb- vagy baloldalon, középen, szélen, szélközépen, szélfolyosón vagy aranymetszésben, aki nem dugja homokba a fejét, az tudja, hogy ez ma a legfontosabb kérdések közé tartozik. Kevesen vonják kétségbe, hogy az ország jövőjéért, lakosságának összetételéért, vallási és kulturális arculatának megőrzéséért a politikai felelősség nem testálható át semmilyen grémiumra. Fölmerülhet, hogy miként lehet népszavazásra bocsátani azt a kérdést, amelyet pár hónapja még nem lehetett. Az uniós kvótáról való népszavazást ugyanis már tavaly ősszel fölvetette a Jobbik. Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető október 5-én a parlamentben a kvóta igazságtalanságáról beszélt, később nyilatkozatában az erről való népszavazás lehetőségét elvetette, utalva arra, hogy az alaptörvény szerint nem lehet referendumot kezdeményezni nemzetközi szerződésben foglalt jogokat érintő kérdésről.
Akkor most mi változott? Nem a migránshelyzet megítélésében, mert ott Párizs és különösen Köln óta rengeteg változás van, elég csak arra utalni, hogy Merkel híres befogadáskultúráját hogyan gyúrta át hírhedtté a valóság. Azt azért jegyezzük meg, hogy a „kötelező betelepítés” és a „menedékkérők kötelező elhelyezése” még a kvótarendszer függvényében sem azonos tartalmú kifejezések, még akkor sem, ha a gyakorlatban összemosódhatnak. A kvótarendszerről való népszavazásnak van tehát jelentősége, de ha kiderül, hogy akár a mai alaptörvény, akár a lisszaboni szerződés miatt csak egy össznépi levegőbe bokszolás lesz, az nem tesz jót az önbecsülésünknek. Ha októberben a kvótarendszerről javasolt referendum (a Fidesz szerint is!) ütközött az alaptörvénnyel és az uniós normákkal, akkor most mitől remélhető, hogy zöld jelzést kap? A sajtótájékoztatón nem ez volt az izgalmak forrása: Orbán Viktor a több mint zűrös előző napról kapott kérdést. A kormányfő elismerte a jogállamhoz méltatlan helyzetet, s hogy a jogszabályon változtatni kell.
Egyesek szerint a vasárnapi boltbezárásokról szavazni legalább tiszta sor, azt a referendumot bizonyosan nem gátolja sem az alaptörvény cikkelye, sem az Európai Közösség megállapodását módosító lisszaboni szerződés, amelyet lélekszakadva ratifikáltunk az elsőként (a Fidesz egyetértésével is), nemhogy a megvitatással, hanem az elolvasással sem bíbelődve. Most az a kérdés: lehet-e szavazni valamiről, amiről amúgy nem lehet szavazni? Aki erről népszavazást kezdeményez, a beadással bízzon meg rögtön egy őrző-védő kft.-t, ők mindent lerendeznek, utána sajtótájékoztatót sem kell tartani.
