Önzéstérkép

A legrosszabb arcát mutatta az EU, ez a klasszikus emberi értékekre épülő magasztos politikai közösség.

Reformigényeivel David Cameron kétségkívül uralta és tematizálta a csúcsot, de összeurópai szempontból sajnos nagyon rosszkor öntötte bánatát a kontinensre. Ráadásul a tervezett menetrendet is teljesen felforgatta a korábban beharangozottnál követelőzőbb javaslatcsomagjával. Nagy-Britannia Brüsszel pecsétjét akarja látni azon az intézkedési terven, amit egymaga is végrehajthatna. A brüsszeliták úgy tesznek, mintha most feladat állt volna a házhoz. Pedig Cameron a szociális kifizetések rendszerét nemzetállami hatáskörben is el tudta volna kezdeni rendbe tenni. Szép lassan, szabályozottan csukni a bevándorlás tágra nyílt ajtaját, az ösztönzők lefaragásával. Csak hát ő is hazabeszél, tábort épít, mint a többi országvezető. Lampedusán, Leszboszon, Kölnben és Malmőben egyaránt tisztán érzékelhető, hogy a brit munkaerő-piaci sérelmek, az állami kassza kifosztása, illetve ennek engedése nem összemérhető probléma a migrációs krízis okozta társadalmi feszültségekkel. Ennek ellenére még mindig nagyon kevesen veszik észre, hogy az igazi közös feladat az uniós szuverenitás megőrzése (vagyis az Európai Unió határainak garantálása), és nem Nagy-Britannia önkeze okozta sebének simogatása volna.