Teljessé vált az otthonteremtési rendszer a nemzeti otthonteremtési közösségekkel (nok) – kampányol a kormány. S első pillantásra úgy tűnik, a kiugróan magas állami támogatás tömegeket ösztönöz majd a csatlakozásra. Az ördög azonban a részletekben van. Illetve nincs, mert az alig egy nap alatt törvénnyé vált elképzelés sok részletet a végrehajtási rendeletre hagy, illetve a közösségeket létrehozó vállalkozásokra bíz. Ez utóbbi önmagában is gyanús. De még inkább, ha figyelembe vesszük, hogy a törvény-előkészítési bizottságban Répássy Róbert fideszes képviselő azzal igyekezett a fogyasztói csoportok miatti ellenzéki aggodalmakat lecsitítani, hogy a szigorú törvényi szabályozás csak erkölcsileg elfogadható személyek számára engedi nokok létrehozását. Ehhez képest a jogszabály szerint azon cégek hozhatnak létre nokot, amelyek a fogyasztói közösségekről adatokat szolgáltattak az utóbbi két évben, és legalább ezer lakást értékesítettek ily módon. E feltételnek pedig csak a Nyéki Zoltán érdekeltségébe tartozó két vállalkozás felel meg. Az egyiket, a Poligrupót 2006-ban tízmilliós bírsággal sújtották, mert fogyasztói csoportjával megtévesztette annak tagjait. A Carionnál pedig a kormányközeli Századvég Alapítvány bérelt egy egész emeletet korábban.
Az ellenzéki vádak szerint az új jogszabállyal a kormánypártok törvényesítették a betiltott fogyasztói csoportokat: második Quaestor-botrányt emlegetnek, mert semmi nem védi a nokba fektetett milliókat. Pilótajátékról beszélnek, amelynek kárvallottjai a „keményen dolgozó kisemberek” lesznek. Az új rendszer haszonélvezői pedig a kormányközeli pénzemberek. Egyik csoportjuk szervezőként busás hasznot rakhat zsebre, hisz a működés fejében tisztes hasznot kapnak, s a befizetések három százalékából félretett tartalék fel nem használt része sem jut vissza a tagokhoz, hanem az ő hasznukat gyarapítja. A másik oldalon pedig az elsők között nyerik meg licitálással a lakásvásárláshoz szükséges összeget, azaz a kisemberek pénzéből finanszírozzák lakásvásárlásukat.
A vádlók más csoportja úgy véli, az építőipar föllendítése, a növekedés gyorsítása csak járulékos haszon. Az igazi cél az, hogy a Kopaszi-gáton lakóparkot tervező, Fidesz-közeli Garancsi István s a gazdaságnak lassan szinte minden szektorában érdekelt egykori felcsúti gázszerelő, Mészáros Lőrinc és más hasonszőrűek lakásépítésbe vágva mind hamarabb értékesíteni tudják azokat, busás állami támogatást bezsebelve. E vélekedést erősíti az is, hogy a januárban újjáalkotott családi otthonteremtési kedvezmény (csok) is leginkább az újlakás-vásárlásokat ösztönzi. Nem újdonság ez, hisz már az egykulcsos személyi jövedelemadóval is a tehetősebbek jártak jól: az adómentes minimálbér adókötelessé vált, miközben a havonta vagyonnyi jövedelmet zsebre rakók terhei drasztikusan csökkentek. Legutóbb pedig saját bérplafon-rendelkezését sutba vágva a kiemeltnek minősített állami cégek vezetőinek bérét emelte a kormány havi ötmillió forintra. De a letelepedésikötvény-üzleten is jó páran meggazdagodtak, hisz a korábban a Rogán Antal vezette gazdasági bizottság által kiválasztott értékesítő cégek – amelyek vezetőitől személyes szálak vezetnek Rogánhoz és Habony Árpádhoz – 80-100 milliárd forintot kasszírozhattak, ami akár az államé is lehetett volna.
Végül az is kérdés, hogy amint ígéri, békén hagyja-e a 3500-4000 milliárd forintnyi szerződéses összeggel működő lakáskasszákat a kormány, vagy a barátok helyzetbe hozása érdekében ellehetetleníti működésüket. Mert kétségtelenül csábító összegről van szó.
