Tegnap hajnalban a Downing Street közreműködésével hozta nyilvánosságra a legutóbbi hat évben benyújtott adóbevallásait a brit kormányfő. David Cameron az első brit miniszterelnök a történelemben, aki ezt a lépést megtette. Minderre azért volt szükség, hogy cáfolja a panamai offshore-botrány kirobbanása után a saját pénzügyi helyzetével kapcsolatban felvetődött vádakat.
Ismert, egy héttel korábban egy titkos forrás a Süddeutsche Zeitung című német lapon keresztül szivárogtatta ki a Mossack Fonseca panamai ügyvédi irodától származó több százezer offshore cég titkos adatát. Ezekből egyebek mellett az is kiderült, hogy a brit kormányfő 2010-ben elhunyt édesapjának, Ian Cameronnak részesedése volt egy offshore befektetési cégben, amelyet bahamai és svájci székhellyel hoztak létre a Mossack Fonseca közreműködésével.
David Cameron csak a botrány kirobbanása után három nappal – és több, meglehetősen bizonytalan hivatalos nyilatkozat után – ismerte el, hogy neki is voltak részvényei néhai édesapja vállalkozásában. A törvénysértés gyanúja fel sem vetődött a brit miniszterelnökkel szemben, ő mégis úgy döntött, hogy – a brit politikatörténetben példátlan módon – a nyilvánosság elé tárja több évre visszamenőleg az adóbevallásait.
A brit politikus így akarta bizonyítani, hogy semmiféle törvényszegést nem követett el. De talán ennél is fontosabb a lépés morális üzenete, mivel a Cameron vezette konzervatív párti brit kormány politikai programjának egyik sarkalatos eleme az adóelkerülés céljából létrehozott offshore cégek elleni szigorú fellépés volt. A The Sunday Times című tekintélyes vasárnapi konzervatív lap kommentárja szerint a kormányfő nagy valószínűséggel precedenst teremtett, amelyet a jövőben várhatóan minden brit miniszterelnöknek és pártvezetőnek követnie kell majd.
Nem ártana, ha ezt a példát követnék a – legalábbis papíron – hasonló politikai világnézettel bíró hazai kormánypártok, amelyek 2010 után szintén zászlajukra tűzték az offshore-lovagok kiűzését a magyar politikából. Ehhez képest a panamai offshore-botrány első hazai érintettje éppen a Fidesz–KDNP korábbi parlamenti képviselője volt. Horváth Zsolt ma is a Fidesz tagja, bár a nagypolitikából 2014-ben kiszállt. Épp ez utóbbi tette lehetővé a kormánypárti kommunikáció számára, hogy úgy tegyen, mintha már semmi köze nem lenne Horváthhoz. Az is kapóra jött, hogy a második hullámban az MSZP egykori pénztárnokának családi érintettsége is napvilágra került. A Fidesz pedig kapott az alkalmon, és ellentámadásba lendült; pedig Boldvai László legalább felfüggesztette párttagságát. A szocialisták – nem meglepő – érintettsége azonban egy pillanatra sem ad felmentést az egyéb politikai oldalhoz tartozóknak.
Ma már egyértelmű, hogy offshore-lovagok nemcsak az MSZP, hanem a Fidesz–KDNP padsoraiban is ültek az elmúlt évtizedekben. Azt viszont továbbra sem tudjuk, hogy utóbbiaknál Horváth volt-e az egyedüli. Ennek tisztázására kínált volna esélyt a Jobbik azon javaslata, amely szerint minden parlamenti képviselőnek nyilatkoznia kellene, van-e érdekeltsége offshore hátterű cégben. A kormánypártok a – már a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének véleménye szerint is – valódi funkcióját betölteni képtelen vagyonnyilatkozatokra mutogatva hátráltak ki amögül, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. David Cameron tegnapi lépése nekünk, magyaroknak azt is jól mutatja, milyen egy valódi konzervatív párt.
