Pedig a munkaerőpiac peremén egyensúlyozó egymilliós tömegből néhány tíz- vagy akár százezer főt biztosan ki lehetne emelni, s a gazdaság igényeinek megfelelően átképezni. Erre a helyzetre az oktatás reformja kínál megoldást, de ma is vannak példamutató kezdeményezések: a jezsuiták például cigány származású fiatalokat juttatnak valódi képzettséghez. A kormány azonban szemlátomást nem ezt a fáradságos, ám hosszabb távon kifizetődő utat választotta. Ahogyan a jegybank sem: az alapítványainak juttatott 267 milliárd forintot inkább tudományos akkreditáció nélküli képzésekbe öntik, illetve a nemzeti bank erejét fitogtató ingatlanvásárlásra fordítják.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a minap kijelentette, a gazdasági növekedés következő fázisához kutatás-fejlesztésre, innovációra, kreativitásra és szellemi tőkére van szükség. Csak a véletlen műve lehet, hogy Mészáros Lőrinc – a kormányfő gyerekkori barátja – épp mostanában vásárolta fel a Zsámbéki-medencében magyar tudásvölgyet tervező vállalkozást, a Talentis Zrt.-t. Mindazonáltal csak egyetérteni lehet az innováció jelentőségének felismerésével. Nem tudni azonban, hogy van-e mindehhez elég erő olyan gazdaságpolitika mellett, amely már eddig is tömegeket zárt ki a munkaerőpiacról.
