Hidegháború újratöltve?

Ennyi kihívás egyszerre a hidegháború vége óta nem érte a NATO-t.

A jelenlegi képlékeny helyzetben alapvető fontosságú, hogy mely országok, s milyen elképzelések mentén határozzák meg a NATO jövőjét, feladatait. Az észak-atlanti szerződés motorja továbbra is az Egyesült Államok marad. Ám az már egyáltalán nem mindegy, hogy a britek kilépésével Washington még inkább háttérbe szorítja-e az Európai Uniót, s a NATO-n keresztül igyekszik biztosítani a befolyását a kontinensen, avagy az EU-t észhez téríti a sokk, és magára találva, biztonsági téren is erősödve egyenlő partnerként tud tárgyalni. Az első esetben Washington mellett London és Varsó lesz a hangadó, és csak erősödhet az oroszellenes hisztéria, míg ha a két szervezet kiegészíti egymást, Berlinnel az élen a párbeszédet hangsúlyozó országok hangja is hallatszani fog. Míg e kontinentális megközelítés nem Oroszországot tekinti az európai biztonságra leselkedő legnagyobb veszélynek, addig az atlanti gondolkodás térnyerése egyértelműen a hidegháborús hangulat értelmetlen felélesztését hozná. Hiányzik ez nekünk éppen most?