Theresa és Boris

May már beiktatásának első óráiban megbukott a szebb napokat látott brit diplomácia kigúnyolásával.

Közben hozzászokunk ahhoz, hogy egy európai nagyhatalom külügyminisztereként kell kezelni Boris Johnsont. Az ingyensörről is népszavaztatni akaró populisták lassan szalonképesekké válnak a világpolitikában, de London volt polgármestere emelte a tétet. Sikere azt mutatja, a szavakkal zsonglőrködők felett is lassan eljár az idő. Jöhetnek a sima bohócok. És ne legyenek kétségeink, a kócos Boris hátát szemrebbenés nélkül lapogatják majd Brüsszelben Junckerék és Schulzék, az unió házon belüli sírásói. Amikor egyes elemzők Theresa Mayt szemrebbenés nélkül Margaret Thatcherhez hasonlítják, érdemes elgondolkozni azon, felmerülhetett volna-e egyáltalán a tizenegy évig hatalmon lévő Vasladyben egy Boris Johnson-féle politikai szélhámos külügyminiszteri kinevezése? May már beiktatásának első óráiban megbukott a szebb napokat látott brit diplomácia kigúnyolásával. Úgy tűnik, a népszavazást kezdeményező, majd azt elveszítő, s ezzel tapasztalt politikushoz méltatlanul nagyot hibázó David Cameronnal nemcsak Európától, de a komolyan vehető politizálástól is búcsúzik egy időre Nagy-Britannia.