Rendkívül népszerű a közösségi hálón terjedő nyúlfarknyi rajzfilm, amelyben egy, a briteket ábrázoló macska türelmetlenül ugrálva jelzi az Európai Uniót jelképező gazdájának, hogy távozna a brexit feliratú ajtón, de amikor unottan kinyitják neki az ajtót, az addig izgága háziállat hirtelen ledermed, moccanni sem akar. Nagy-Britanniában látványosan éreztette hatását a „Jesszusom, győztünk!„ hatás. A brexit tábor brahiból vagy saját határainak felmérése céljából beállt a kilépést támogató kampányba, de maga sem hitt abban, hogy nagyrészt hazugságokra épített győzködését a többség készpénznek veszi. A népszavazás másnapján aztán padlót fogott a teljes brit politikai elit.
Az új miniszterelnök nevét ismerjük, de mi van körülötte? Egy romokban heverő Konzervatív Párt, amelynek mély megosztottsága időzített bombaként ketyeg, a fő alternatívát képviselni hivatott Munkáspárt, élén egy bolsevik elvekkel szimpatizáló politikussal, na meg a „nép hangján” beszélő zajos UKIP, amelynek nagyszájú vezére hirtelen beleunt a politikába, s visszavonult a számára eddig sem idegen kocsmák vidám világába. Szegény királynő csak kapkodja a fejét, ha egyáltalán átlátja hazája összekuszálódott jelenét. Theresa May, a vaslady, a brit Merkel – olvashatjuk a média izzadságszagú próbálkozását arra, hogy valahogyan eladhatóvá tegye a belügyminiszteri székből kompromisszumként a kormányfői pozícióba csöppenő hölgyet. Állítólag ő határozott lesz, gyorsan levezényli a brexitet. De hogyan csinálja? Megkerüli a brit parlamentet? Meggyőzi az EU-tagság miatt ismét függetlenedni vágyó skótokat? Mindenben enged Brüsszelnek? Semmibe veszi a mindenható piac nyomásgyakorlóit?
A Dánián belül széles körű önkormányzattal rendelkező Grönlandnak közel négy évbe tellett, hogy az Európai Unióból való kilépésről döntő referendumot követően valóban távozzon a közösségből. Ennyit vettek ugyanis igénybe a halászat szabályozásáról szóló tárgyalások Brüsszellel. Ebből kiindulva akármeddig eltarthat az ezerféle kis kompromisszum megtalálása az EU és Nagy-Britannia viszonyának újraszabályozásakor. Bár a hivatalos retorika szerint Merkel, Hollande és a többiek gyors brit kilépést akarnak, a valóságban senkinek nem érdeke a folyamat sürgetése. Az idő teltével kikerül majd a média figyelméből a kérdés, s a különösebben már senkit sem izgató brexit a megoldásra váró ügyek listájának egyik előkelő helyén landol.
