Politikusok és emberek

Egy politikusnak joga van emberekkel találkozni? Joga. Vizoviczki egy ember? Nyilvánvalóan.

Példát lehet venni Kubatov Gáborról, a Fidesz alelnök-pártigazgatójáról, aki arra a kérdésre, találkozott-e Vizoviczki László vállalkozóval, így felelt: „Persze. Politikus vagyok, az a dolgom, hogy találkozzak emberekkel.” A nyilatkozat második fele példamondat lehetne bölcsészkari logikatankönyvekben. Kubatov egy politikus? Igen. Egy politikusnak joga van emberekkel találkozni? Joga. Vizoviczki egy ember? Nyilvánvalóan. Logikus következtetés? Bármely politikusnak munkájából kifolyólag joga, sőt kötelessége emberekkel találkozni. Nem számít, hogy az illető visszaeső gyerekgyilkos, terrorista vagy vesztegetéssel és adócsalással vádolt mulatótulajdonos. Ez elvi kérdés. Persze, kenőpénzt semmilyen körülmények között nem szabad átvenni, de ezt politikusaink is tudják, és nem is tesznek ilyet – mondjanak bármit a Portik Tamás-félék.

Vegyük tudomásul, a politikusoknak joguk van emberekkel találkozni. Baj legfeljebb abból származhat, ha előbb vagy utóbb tényleg „az emberekkel”, vagyis a választókkal találkoznak.