A korábbi félszeg, már-már a visszavonuláson gondolkodó bajai kislányból ezzel párhuzamosan magabiztos hölgy lett. A magyar sportban elsőként – és tartok tőle, hogy sokáig még egyedüliként – gondolva a civil jövőre, felépítették az Iron Lady márkát. Az elmúlt években mind anyagi, mind erkölcsi értelemben megteremtették a teljes függetlenséget. Ennek része volt a (valóban teátrális) szerződéstépés, vagy a Kiss László-ügy (érzéketlennek tűnő) kezelése. Sokan a pénzéhes és manipulált Katinkát akarták láttatni ezekben a helyzetekben, pedig nem szólt másról a történet, mint egy fiatal párról, akik egyszerűen többet akartak elérni, mint amit a rendszer „kirótt” nekik. És nemcsak a saját, hanem az összes magyar úszó számára. Mégis csak a mellúszó olimpiai bajnok Szabó Joe volt az egyetlen, aki melléjük állt, és kimondta, Hosszúék olyan problémákra hívták fel a figyelmet, amelyekkel 30 éve küzdenek a magyar úszók…
A magyar olimpiai sport 170. aranyérme jóval több egy „szimpla” aranyéremnél. A hozzá vezető út azt mutatja, hogy az emberfeletti munka akkor is meghozza a gyümölcsét, ha szinte a teljes rendszer ellenünk dolgozik. Ezért sem szabad soha megalkuvóvá válnunk, mindig érdemes kiállni a saját igazunkért, ugyanakkor nem kell foglalkoznunk a középszert mintának tekintő gáncsoskodókkal. Hosszú és Tusup nem egyszerűen jók, hanem a legjobbak akarnak lenni abban, amit csinálnak. Akkor is, ha ezt erős ellenszélben kell elérniük. Érdemes lenne mindenkinek követni a példájukat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!