Lehet, csak naiv, politikában járatlan emberek álmodoznak korrekt, tárgyszerű, személyes indulatoktól mentes kampányról. Mifelénk az „attól jó a kampány, ha durva!” az aktuális jelszó, mintha a politikai elit úgy tudná, hogy a „durva” a kampánynak az állandó jelzője.
Pont a kényszerbetelepítés elleni népszavazás előtt lehetett volna hisztériáktól mentes, szakmai, morális érveken alapuló kampányt rendezni, hiszen ezúttal nem a hatalom megszerzéséről és birtoklásáról, de még csak nem is különböző anyagi források felett való rendelkezésről volt szó, amely ügyek, ha nem is indokoltan, de megmagyarázható módon korbácsolják fel az indulatokat, hanem egy pártok és napi politikai érdekek fölötti témában kellett meggyőzni a választókat. Egy ilyen kérdésben lehetett volna kultúremberekhez méltó hangnemben diskurzust folytatni, de a magyar politikai elitnek ez sem sikerült. Nem is sikerülhetett, hiszen az egyik félnek semmiféle érve, felvetése, gondolatcsírája nem volt a másik álláspontjával szemben. Jobban mondva egy súlyos érvük volt: ha a kormány ezt akarja, akkor mi nem. Egy ennyire „felkészült” vitapartner, más eszköze nem lévén, hazudozni, rágalmazni és átkozódni szokott, amely műveletek mindegyikére igen plasztikus példákat láthattunk az elmúlt hetekben, hónapokban, úgy is, mint az ellenzék fellépését a betelepítési kvóták érdekében – vagy ellen. (Ez igen gyakran homályban marad.)
Szívesen mondanánk azt, hogy a kormány az ellenzék ideges, zavaros kapkodására bölcs önmérséklettel, hidegvérrel és józan fejjel reagált, és a kényszerbetelepítések elleni kampányát, bízva a választópolgárok éleslátásában, az európai és a keresztény értékrend normái között tartotta, de fájó szívvel kell megvallanunk, nem így történt. Talán nem bíztak a polgárok intellektuális ítélőképességében, a kampányukba az első pillanattól kezdve oly emocionális szálakat kevertek, amelyek az emberek sokszor irracionális, de többnyire érthető félelmeire akartak hatni. Normális ember csak heherészett azon, hogy a migránsok elveszik a magyarok munkáját, hiszen a kormányzati sikerpropaganda éppen akkor arról szólt, hogy kevés a honi munkaerő. Másrészt a migráns, aki idáig nyomul, nem dolgozni jön, lásd a németországi adatokat a munkába állásukról. Ám a jelek szerint a kormány kampányguruinak megtetszett ez az ijesztgetős játék, mert egyre-másra állnak elő különböző társadalmi rétegeket rémisztgető fenyegetésekkel.
A valóságos veszélyek is elég borzalmasak, felesleges és tisztességtelen eljárás ezeket felturbózni holmi kiagyalt rettenetekkel. Különösen lelkiismeretlen akció a legkiszolgáltatottabbakat azzal riogatni, hogy ha migránsokat telepítenek be hazánkba, akkor kevesebb lesz a segély. A költségvetés valóban megszenvedné a migránsok tömegét, de a segély összege oly minimális, hogy az jelentené a legkisebb gondot. A legelesettebbeknek címkézett pénzek pedig eddig sem jutottak el hozzájuk, a lenyúlásukhoz a migránsokra nem volt semmi szükség. Az a felvetés, miszerint ha migránsokat telepítenek be, akkor számos szociális bérlakásból utcára kell tenni a lakókat (mert Svédországban már volt valami hasonlóra példa), nagyjából akkora baromság, mint az az agyrém, hogy a különböző településekre a népszavazási eredmények szerint telepítik be a migránsokat, amely település kevés nemet mondott, az sok migránsra számíthat, de amelyik rendes volt, és sok nemmel szavazott, az kevesebbre.
Tudjuk, fontos magas hőfokon tartani a szavazási hajlandóság lázát, de csak egyszer próbálják már ki, hogy egy tisztességes kampány milyen eredménnyel jár.
