Teljesen nyilvánvaló, hogy a republikánus jelölt és stábja erre alkalmatlannak bizonyult. A számításba ott is hiba csúszott, hogy jelentős „fogyasztói” csoportok elidegenítése (köztük a szavazók nagyjából felét kitevő nőké) kifejezetten rossz stratégia. A piackutatás során ráadásul mintha azt is szem elől tévesztette volna, hogy a politikai korrektséggel évtizedek óta idomított amerikai társadalomban mit szabad mondani, és mit nem.
Trump mára már csak abban bízhat, hogy az elégedetlenek szavazatainak szokásostól eltérő eloszlása a sajátos elektori rendszeren keresztül valahogy mégis győzelemhez segíti.
Mindez azért rossz hír, mert – miként arra a volt védelmi miniszter, Donald Rumsfeld nemrégiben rámutatott – „ismert ismeretlenként” Trump legalább magában hordozza a pozitív változás valószínűségét, míg Clinton jelentős politikai múltja és elkövetett hibái, amiért egy átlagos hivatalnokot vagy katonát keményen felelősségre vontak volna, nem hagy kétséget afelől, hogy merre viszi tovább az országot. Márpedig az Egyesült Államok már évtizedek óta rossz úton jár globális törekvéseivel, miközben aggasztó jelenségekkel terhelt belső rendje is – legyen szó a közbiztonságról, a washingtoni vízfejről, az óriási adósságról vagy a politika totális, alkotmánybíróság által is láttamozott pénzközpontúságáról.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!