Renzi, a populista

Renzi nagy ígéretekkel érkezett a hatalom csúcsára két évvel ezelőtt, de a tettek rendre elmaradtak.

Teljesen leírni csak azért nem lehet a mindig elegáns Matteót, mert Olaszországon kívül nincs a bukásához fűződő érdek. Egy kormányválság, egy előre hozott választás politikailag instabillá tenné a gazdaságilag már padlón lévő Rómát. Arról nem beszélve, hogy a kiszámíthatatlan Grillóék esetleges hatalomra kerülésének még a gondolata is tartós hideglelést okoz Brüsszelben. Közben – olasz felmérések kimutatták – vészesen közelít az ötven százalékhoz azok aránya, akik szívesebben látnák az unión kívül Itáliát. Euroszkeptikusok vagy Renzi? Az EU vezetői a maguk érdekei szerint leegyszerűsítve erre a kérdésre várják a választ decemberben. Így aztán nem meglepő, hogy létező vitáik ellenére Angela Merkel Renziért szorít. De Washington sem akar változást Olaszországban, amely már most is az elvártnál többször kacsint Moszkva felé. A kampányban a „világ” majd szépen felsorakozik az européer miniszterelnök mögé. Nem baj, ha kicsit populista, s most az egyszer még a költségvetési hiányt is elnézik neki Brüsszelben. De a végső szót mégiscsak a kávéja mellett órákig elpolitizálgató olasz szavazó mondja ki. Ha már megkérdezték.