A szeretett diktátor

A Che Guevarán felnőtt ’68-as generáció valahol az anarchizmus teremtette szabadságot látja benne.

Az ilyen viták sokak érzékenységét sértik, ám egyáltalán nem értelmetlenek. Generációk nőttek fel ugyanis az elmúlt negyedszázadban, s a fiatalok úgy hordják a Che Guevara-pólókat, hogy azt sem tudják, ki volt, mit is csinált valójában a romantikus ködbe vesző argentin internacionalista. S persze azt sem, hogy a most többek szemében mellé emelt Fidel Castrónak köszönheti a halálát. Nem tudják, hogy milyenek voltak az idővel és az utódok bűnös politizálásával megszépülő szocializmus sivár, a szabadsággal köszönő viszonyt sem ápoló hétköznapjai. S nem tudhatják azt sem, hogy a szocia­lizmus mint modernizációs kísérlet nem csupán börtönökből és szegénységből állt. Voltak széles társadalmi rétegek, amelyek számára ez volt az előrelépés. Minden ilyen alkalmat meg kell ragadni hát, hogy árnyaltan lássuk, láttassuk a múltat, ismerjük el benne a használható, előremutató elemeket, a bűnt pedig nevezzük bűnnek.