Ha sem az elmúlt 25 év felügyeleti munkája, sem a rendelkezésre álló pénzügyi infrastruktúra nem indokolja az ideköltözést, akkor vajon mi? Különösen nehéz Budapest mellett szóló érveket találni, ha figyelembe vesszük az Európai Központi Bank legutóbbi megnyilatkozását. A szervezet elnöke, Mario Draghi néhány hete közölte Udo Bullmann európai parlamenti képviselő kérdésére írt válaszlevelében, hogy több szempontból is vizsgálják a jegybanki alapítványok működését. 2014 óta vizsgálják, jogszerű-e, hogy az alapítványok állampapírba fektetik vagyonuk egy részét. Ugyanis az állam jegybank általi támogatását tiltják az uniós jogszabályok. Az elnök azt sem zárta ki, hogy emiatt kötelezettségszegési eljárást kezdeményeznek hazánk ellen. Azokról a 270 milliárd forintból létrehozott alapítványokról van szó, amelyeket a gyengén muzsikáló pénzügyi felügyeletet is magába olvasztó Magyar Nemzeti Bank alapított. Utóbbi így már 2013 óta felel a hazai bankrendszerért. (Az alapítványokba pumpált hatalmas összeg egyébként a cserben hagyott devizahitelesek terheinek enyhítését is szolgálhatta volna, de Matolcsy György jegybankelnök fontosabbnak tartotta közgazdasági eszméinek terjesztésére fordítani a teljes magyar felsőoktatás költségvetését meghaladó összeget.)
Nem tudni, komolyan gondolja-e a kormány az uniós bankfelügyeleti pályázatot, vagy csak a naponta gyarapodó korrupciós ügyekről szeretné elterelni a figyelmet. Ám ha mégis komoly a szándék, először a saját portáján, a magyar (köz)pénzügyek területén kellene rendet raknia.
