Eddig is voltak, akik felvetették, de most tényleg eljött az ideje, hogy feltegyük a kérdést: mi szükség is volt a kormány Brüsszel elleni oly heves harcára, a súlyos milliárdokat felemésztő migránskvóta-ellenes kampányra, az alaptörvény – végül kudarcba fulladt – módosításának erőltetésére? És most nem a szokásos ellenzéki aggodalom szüli a kérdést, hiszen a kormány saját maga ismeri el, hogy a kényszer-betelepítés ellen ezek nélkül is könnyen védekezhetünk.
Az Alkotmánybíróság ugyanis néhány napja közzétette véleményét arról az ombudsmani beadványról, amely arra várt volna választ, hogy a jelenlegi jogszabályaink alapján elutasíthatjuk-e a kötelező kvótát. Nézzük a kormányzati értelmezést! Orbán Viktor és Lázár János is azt mondja, hogy az átlagpolgár által nehezen kihámozható határozat egyértelműen rögzíti, nem lehet ránk kényszeríteni a betelepítési kvótát. Ez viszont lényegében az egész idei év migránsellenes, kimondhatjuk, hogy érzelmeket, főként a félelmet és a gyűlöletet felkorbácsoló kampányát teszi lényegében teljesen feleslegessé.
Az alkotmánybírósági döntés – ismételjük meg, mert fontos – fideszes értelmezése szerint az alaptörvényünkből eleve következik, hogy nem kell elfogadnunk a kényszer-betelepítést. Vagyis ugyanez következett belőle tavaly év végén is, amikor már az egész ország migránsellenes palkátokkal volt tele, ugyanez következett belőle februárban, amikor a miniszterelnök bejelentette a mindennél fontosabb népszavazást, és ugyanez következett belőle, amikor az egyébként érvénytelen referendum után közjogi következményt ígértek. Ez lett volna az a bizonyos alaptörvény-módosítás, ami az ellenzék támogatása híján elbukott.
Gondolhatnánk, hogy a kormánynak ezek után valamiféle magyarázattal kellene szolgálnia, de ne legyünk naivak. Azt láthatjuk, hogy még ez a szituáció is nekik kedvez, hiszen a kormánynak a kudarc nem opció. A miniszterelnök azt mondja, hogy „zárójelbe tehetjük az ellenzék gáncsoskodását is, elfelejthetjük, hogy az ellenzék átállt Brüsszel oldalára, hogy a Jobbik keresztbe feküdt, mert most sikerült a keresztbe fekvő ellenzéket is kikerülnünk”. Nem kifejtett és így lényegében megfejthetetlen logika szerint a fideszes Halász János is arra jutott, hogy ez most az ellenzék veresége. Kétségtelen, a fideszes és kormányzati kommunikáció nem ismer megoldhatatlant, mondjuk médiafelületük már bőven van, és ha valamit sokszor, sok helyen ismételnek el, az előbb-utóbb „igazzá válik”.
Valamire egyébként biztosan jó a kormánynak a mostani helyzet. Egészen nyugodt szívvel mondhatnak nemet a Jobbik alaptörvény-módosító javaslatára. Habár az szó szerint megegyezik a korábban Orbán Viktor által személyesen jegyzett szöveggel, csupán egyetlen mondatos kiegészítéssel a letelepedési kötvényeket is kivezetné, az alkotmánybírósági döntés fideszes értelmezése kellő érvet szolgáltat rá, hogy szükségtelennek nevezzék.
Van viszont még egy fontos kérdés, ami a már imént jelzett fideszes médiatúlsúlyban sajnos el is sikkadhat. Mégpedig hogy pontosan miről is határozott az Alkotmánybíróság. Hiszen még a kormányellenességgel egyáltalán nem vádolható Salamon László alkotmánybíró szerint sem jutott arra a következtetésre, mint amit a kormány most váltig állít. Nem is lenne annyira meglepő, ha a valóságot ismét csak zárójelbe kellene tenni, és az ellenzéki kiabálás ellenére is végül a kormányzati olvasat épülne be a köztudatba.
Egy biztos, az elmúlt egy év migráció- és Brüsszel-ellenes retorikája, vagy inkább mondhatjuk, kommunikációs gőzhengere arra mindenképp jó volt, hogy háttérbe szorultak olyan, a mindennapokat tényleg meghatározó témák, mint az oktatás vagy az egészségügy helyzete. Még akkor is, ha az érintett területek rendkívüli fontossága ellenére is ez a meglátás mára pusztán egy közhelyes, ha úgy tetszik, demagóg mondattá silányult.
