Csakhogy az EU nemcsak rossz időpontot, de rossz stratégiát is választott a harchoz, mikor összekötötte a migráció, az uniós csatlakozás és az emberi jogok kérdését. Amíg Törökország egymaga több menekültet fogad be, mint az összes uniós tagállam együttvéve, amíg minden hónapban terroristák robbantanak az országban, és amíg az EU képtelen megvédeni saját külső határait, és teljes mértékben Törökországra van utalva a migránsáradat megfékezésében, addig a kioktató bírálatok aligha találnak megértő fülekre. Sőt inkább csak ártanak. Minél erősebben ütik Erdogant Európában, annál népszerűbb lesz Törökországban, és annál hangosabban követelhet egyenlő bánásmódot és újabb milliárdokat.
Minden egyes bírálattal, amit nem követ tett, mi magunk megyünk a pofonért. Eljátsszuk a szigorú tanár bácsit, aztán kivételezünk a „rossz gyerekkel”, ráadásul a nádpálca sincs nálunk. Ennél még az is sokkal jobb lenne, ha nem csinálnánk semmit. Egyszerűen túl nagyot változott a világ azóta, hogy Ankara 1987-ben felvételét kérte az EU-ba, vagy az elmúlt bő évtizedben, mióta a tárgyalások megkezdődtek a csatlakozásról. Már nem Törökországnak van szüksége az EU-ra, hanem fordítva. Olyan régóta húzzák már a madzagot a törökök orra előtt, hogy arról közben lekopott a méz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!