A Kodály-szobor tündöklése a valóban méltónak bizonyuló, turisztikai szempontból is jelentős várbéli helyszínen pünkösdi királyságnak bizonyult. Ahogy a Kodály-módszer, a mindennapos éneklés, a kóruskultúra terjedése sem tartott sokáig „Kodály és Bartók országában”, ahogy a politikusok kortesbeszédeiben halljuk az üres, elcsépelt szófordulatot. Mögötte ugyanis nincs tartalom. Sem szándék, sem tudás. Egyes körök a kilúgozott, kiüresített, felhígított kultúrát, a média területére lefordítva a bulvárt erőltetik az értelmiségi hang helyett, mondván: ez kell a népnek. Nem, a népnek nem ez kell. Az kell, amit kap. Amiről azt mondják számára meghatározó hangok, hogy jó neki, mai nyelvre lefordítva, hogy „trendi”. Amikor azt mondták, hogy jó énekelni, és ez volt a „trendi”, énekelt az ország. Olyan szinten, hogy megmaradt, kiszáradt morzsáiból most is megél a kulturális turizmus.
Eleinte sokan úgy gondoltuk, azért alakult így a kultúra, a műveltség helyzete, mert a megfelelő helyeken ülő politikusok nem értenek hozzá. Mára világossá vált, ez az irány egy tudatos döntés eredménye. Hiszen aki a felszín alá lát, az gondolkozni kezd. Ha pedig sokan gondolkodnak, az értékek tisztelete nélküli kormányzásból könnyen pünkösdi királyság lehet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!