Új baloldali politikára van szükség – sietett leszögezni jelöltté választása után Botka. Ezzel bizonyára minden érintett szereplő egyetért. De ki mondja meg, hogy miben is áll ez az új baloldali politika? Szanyi Tibor? Karácsony Gergely? Gyurcsány Ferenc? A feltétel nélküli alapjövedelem hívei, vagy akik megtartanák a kormány középosztályt erősíteni hivatott intézkedéseit? Azok, akik ha pártjaik nem bojkottálják, maguk is nemmel voksoltak volna a kvótanépszavazáson, vagy akik egyenesen a berlini fallal tartják egyenértékűnek a déli határkerítést? Megannyi kérdés, és nincs egyértelmű válasz. Most látszik csak igazán, mennyire döntőnek bizonyulhat az Orbán Viktor által ellenzékben meghirdetett „egy a tábor, egy a zászló” elv. Zászlóvivőnek, vagyis a szétaprózott tábor pragmatikus-könyörtelen egyesítőjének viszont – legyen bár mégoly sikeres polgármester – Botka László ma még kevés. Valódi hátországának hiányát tavaly nyári választmányi fiaskója mutatta, és még jobban hiányzik az általa kínált, koherens és távlatos vízió, amely mellett MSZP-s és DK-s, Együtt- és Párbeszéd-szimpatizáns egyaránt felsorakozhatna.
Idővel persze mindkettő – hátország, vízió – kialakulhat. S ha annyi mindennek híján van is, ideje legalább akad a baloldalnak. 2022 még oly messze van.
