A kvótareferendum éjszakáján az MSZP – és vele együtt a többi baloldali párt – diadalmámorban úszott: értelmezésük szerint csakis nekik volt köszönhető, hogy a kormány által kezdeményezett népszavazás érvénytelen maradt. Ne firtassuk most ennek a valóságtartalmát, s ne időzzünk el olyan részletkérdéseknél, vajon nem inkább a saját csapdájába sétált-e bele a Fidesz, lévén hogy korábban irreálisan magasra emelte az érvényességi küszöböt. Fogadjuk el: a baloldal kivételesen tehetséges abban, hogy távol tartsa szavazóit az urnáktól. Már csak az a kérdés, ez a tehetség kiterjed-e arra, hogy amikor kell, képes legyen oda is vinni valakit.
Hogy őszinték legyünk: vannak kétségeink. Jelenleg ugyanis – és ez az állapot már 2014 óta tart – a hazai baloldali-liberális világ olyan, mint a vizsgázó egyetemista, aki a beugró kérdésre sem tudja a választ. Ráadásul a vizsgára bocsátás alapvető feltétele, jelesül a választási siker leghalványabb reményével kecsegtető szervezeti keretek megteremtése az elmúlt években a baloldal szinte kizárólagos témájává vált. Márpedig az, hogy ma is az MSZP-t erősítő volt párttársai hajlandók-e egy asztalhoz ülni Gyurcsány Ferenccel, és a régi szép idők emlékére odaengedik-e Szigetvári Viktort is, valljuk be, igen keveseket érdekel. Miniszterelnöki, főpolgármesteri és egyéb castingjai során a baloldal megtanulhatta volna, hogy a személyi kérdések megoldásának folyamatát nem kifizetődő a nyilvánosság elé tárni – jobb, ha csak magával a megoldással rukkolnak elő. Ezért is fontos momentum, hogy a szocialisták végre döntöttek, és – meghajolva érvei vagy nekik szegezett ultimátuma előtt – pajzsukra emelték Botka Lászlót.
Csak az a probléma, hogy nem tudni pontosan, mi is az a kérdés, amire Botka a válasz. S itt nem csupán arról van szó, hogy a baloldali összefogásról folytatott vita ezzel korántsem ért véget, sőt akár új front is nyílhat az előválasztásban érdekelt, látszólag hoppon maradt kis pártok, valamint a „nagyok”, az MSZP és a DK között. Sokkal inkább arról, hogy ha egyszer létrejön is a kívánt összefogás, azt ki és hogyan fogja megtölteni tartalommal. Arról ugyanis, hogy mit gondol ma a baloldal a világról és benne Magyarországról – különösen annak jövőjéről –, meglepően keveset tudunk. Hogy mire mondanak nemet, azt tudjuk: a Fideszre. A felmérések szerint sokan vannak így ezzel ebben az országban. Ahhoz viszont, hogy ezek a választók igent mondjanak a baloldalra, a baloldalnak is igent kellene mondania valamire.
