Miként most, alighanem 2067-ben sem lehet azonban félrelökni a józan észt – hacsak addigra a politikai korrektség vagy valamilyen újabb szemellenzős ideológia keretében meg nem teszik. A nagy sakktáblán zajló küzdelmekben a gyengébb fél jellemzően szeret úgynevezett aszimmetrikus eszközökkel élni. És ehhez nem kell titkokra fél évszázadokat várni, Vlagyimir Putyin elmúlt években mondott beszédeiben, leírt stratégiáiban könnyedén tetten érhető. Amit az amerikai birodalom évente több mint 600 milliárd dolláros hadi költségvetésből igyekszik elérni, annak Moszkva (és nem mellesleg Peking) nem egy az egyben kíván megfelelni, mert abba – lásd Szovjetunió – bele lehet roppanni. Ehelyett ügyeskednek. Néhány rakéta itt, tengernyi propaganda ott, pár felségjelzés nélküli kis zöld ember vagy gázcsapra tett kéz amott, moszkvai amerikaidiplomatalakás-átrendezéssel megfűszerezve. Geopolitikai alternatíva a tengerentúli nagy testvér arroganciájában csalódottaknak, csak most, csak önöknek, kedvezménnyel! – és még sorolhatnánk.
Közben persze a megszokott kereteken kívül sem árt gondolkodni. A világ aktuális törésvonalai nem feltétlenül csak a nagyhatalmak és szövetségi rendszerek között húzódnak, mint a hidegháborúban. A gazdasági globalizáció élharcosai, hátuk mögött állami vagyonokat megszégyenítő tőkecsomagokkal, pragmatikusan fittyet hánynak ezekre a térképeken húzott vonalakra. Inkább koccintanak, és kortyolnak egyet a pezsgőspohárból e múlt századot idéző acsargást látva.
