Lefolytattunk több háborút, a kormány naponta megbirkózik olyan hatalmasságokkal, mint Brüsszel, Gyurcsány, a balliberális média, a rezsi vagy éppen Soros György. Persze a látszatjátszmák, részigazságok és a „nemzeti tőkések” megerősítésének világán túl eredményeket is tud felmutatni a kormány, mégis: úgy tűnik, egy olimpia megrendezése fontosabb dolog manapság, mint az, hogy a legalapvetőbb dolgokban normális szolgáltatást tudjon nyújtani az állam a polgárainak. A miniszterelnök által folyton citált történelmi távlatokba, a dicső jövő ígéretébe illeszkedik az olimpia. De közben itt kopognak a szürke hétköznapok.
Erre mondja most azt pár fiatal, hogy bőven elég volt. A Fidesz és a baloldali ellenzéke, de részben még a Jobbik és az LMP is egy olyan játszmában van lekötve, amit ez a korosztály már nem vagy csak nehezen tud értelmezni; olyan sérelmek által táplált gyűlöleteket, olyan magatartásformákat lát, amik nem a sajátjai, és nem is tud a sajátjává tenni. Bármennyire demagógnak tűnik is, őszintén nem érti, hogyan vetődhet fel az olimpiarendezés egy olyan országban, ahol sok szempontból elkeserítő viszonyok uralkodnak.
A párttá váló Momentum Mozgalom első célja benyomásaim alapján az, hogy ezekben az alapvető dolgokban hozzanak változást, utána pedig akár szét is robbanhatnak, mint az atom – ahogy ők fogalmaztak. De ha addigra lesz szappan és meleg víz minden magyar általános iskolában, akkor ez őket nem fogja zavarni. Én meg egy olyan pártra szeretnék szavazni – az ügynöklisták feltárásának örök igénye mellett –, amelyik nem történelmi távlatokban ígér nekem olimpiás szép jövőt, hanem mondjuk a jövő évre szappant az iskolákba.
