Jobb későn, mint soha, tartja a népi mondás, így a késlekedés miatti fanyalgás helyett inkább örüljünk annak, hogy végre a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) is összehasonlította egyes multicégek nálunk forgalmazott termékeit a Nyugat-Európában kaphatókkal. Ugyanazt mérték, mint szlovák kollégáik: a Nutella például nálunk kevésbé lágy, kidolgozott, mint ami az osztrákoknál kapható; a tonhalkonzervben kevesebb a hal; a Nesquikben pedig kevésbé érezni a kakaót, és a sor folytatható. A szlovák élelmiszer-felügyelet egy hónapja megvizsgálta az üdítőket is – náluk több volt bennük a tartósítószer és a mesterséges édesítő. A tea kevéssé volt illatos, a fűszerben több a törmelék, a hústermékben pedig – ki hinné – kevesebb a hús. A szlovák földművelésügyi miniszter szerint a multinacionális vállalatok viselkedése egyértelműen két kategóriába sorolja a fogyasztókat.
Ők egyébként már hat éve is mértek, és persze hasonló eredményre jutottak. Akkor a vizsgálatokat a pozsonyi EU-képviselet finanszírozta, és a jelentésük eljutott az unió illetékes biztosához. Nem történt semmi.
Mindezen mérések csak azt igazolták, amit az egyszerű vásárlók évek óta éreznek a saját bőrükön. Nem véletlen, hogy tízezrek járnak át Nyugat-Magyarországról mosóport, öblítőszert, kávét, édességet vásárolni az osztrákokhoz. Mi régóta tudjuk, hogy másodrendű fogyasztók vagyunk – ugyanannyi, vagy esetenként még több pénzért itthon silányabb minőség jár. Jó kérdés az is, hogy miért csak most lett ez hirtelen ennyire fontos a kormánynak. Most vették észre, hogy a multik némelyike (köztük stratégiai partnerek) esetleg lenézik a magyar fogyasztót? A Coca-Cola például nálunk az olcsóbb, kukoricaalapú édesítőt teszi a termékbe, és aromái is kevéssé intenzívek, mint egy országgal arrább.
Lapunk hét végi Magazinjában tavaly termékkóstolót tartottunk, és a szakértők is megdöbbentek azon, mekkora volt a különbség például a Knorr levesporai között az itthon és a kint kaphatóknál. Igaz, hogy az osztrák májgombócleves 77 forinttal drágább volt, de ízben és minőségben sokkal többet adott a magyarnál. Akkor azt is megírtuk, hogy az Európai Unió egészségügyért és fogyasztópolitikáért felelős biztosának szóvivője nem talált kivetnivalót a multik eme gyakorlatában. A bizottság állásfoglalása szerint amíg a vállalatok betartják a címkézés és az élelmiszer-biztonság uniós szabályait, a termékek akár különbözők is lehetnek az egyes országokban. Mivel az illetékes szervek csak azt ellenőrzik, hogy az adott termék biztonságos-e, illetve hogy a tartalma megegyezik-e a címkén feltüntetettekkel, a vállalatok akár különböző összetevőket is használhatnak, és eltérő áron is kínálhatják őket.
A fenti kettős mérce adja a legtökéletesebb példát arra, mennyire nem úgy működik a „mindenható” piac, mint ahogy az a liberális doktrína hívei látják! Nem szabályozza magát, nem tisztítja meg a versenyt, hanem pont fordítva: az erős lenyomja a kicsi és gyenge torkán azt, amit másutt nem tud eladni. Persze néha a magyar élelmiszergyártónak sem kell a szomszédba mennie egy kis turpisságért – lapunk többször buktatott már le mézhamisító vállalkozást, és egy független laboratóriumban elvégeztetett pálinkateszten is kiderült, hogy nem mindig az kerül a palackba, amit a címkére ráírnak.
Hogy mi a megoldás? Erős, hatékony fogyasztóvédelem, és egy olyan ellenőrző hivatal, amely mindenkit rendszeresen szemmel tart. Ha valaki lebukik, olyan büntetést kapjon, amelyet nem tud nevetve kifizetni. Erős civil szféra, amely képes hatékonyan fellépni azok ellen, akik rendszeresen visszaélnek erőfölényükkel. (Hallott valaki eredményes hazai bojkottról? Én még nem.) A tudatos vásárlói kultúra sem árt – minden egyes vásárlásnál a pénzünkkel szavazunk, így azzal, hogy mit veszünk le a polcról (vagy éppen mit nem), befolyásoljuk egy kicsit a jövőt.
Nem leszünk gyarmat, nem leszünk Európa másodrendű állampolgárai! – hallottuk a szlogent nem is olyan régen. Sajnos még mindig azok vagyunk.
