Földi halandó számára csillagászati összeget, 54 milliárd dollárt készül a védelmi költségvetésbe pumpálni az amerikai elnök. Ezt forintra még átszámolni is nehéz, hát még elképzelni: a nagyjából 16 ezermilliárd forintnak megfelelő pénzhez 3200-szor kellene elhozni minden idők legmagasabb ötöslottó-nyereményét, vagy – hogy egy aktuális példát hozzunk, a hivatalosan becsült áron – megrendezhetnénk belőle Budapesten húsz olimpiát. És ez még csak egy szeletkéje az Egyesült Államok eddig sem csekély, évi hatszázmilliárd dollár körüli katonai kiadásainak. Ennek átváltásával jobb is, ha nem bajlódunk, úgyis csak belefájdul az átlagember feje. Hogy a katonai kiadások emelkedni fognak, az aligha érhetett bárkit meglepetésként, Donald Trump már a kampánya során sem csinált titkot szándékából. A beiktatási beszédében elhangzott „America first” szlogent pedig láthatóan a védelmi kiadások növelésekor is komolyan vette. „Nagyobb, jobb és erősebb, mint valaha” – ilyen lesz Donald Trump szerint a jövő amerikai hadserege.
Ha az Obama-kormányzat előző évi adataival vetjük össze a számokat, akkor valójában nem is tűnik olyan sokkolóan nagynak az emelés – a jóindulatúan megelőlegezett Nobel-békedíja ellenére az előző amerikai elnök sem fukarkodott, ha a hadseregre kellett költeni. A kérdés inkább az, hogy Trump honnan fogja előteremteni a szükséges pénzt. Lehet ugyan mutogatni a „felesleges” kiadásokra, például a külföldi segélyezésre, az ENSZ támogatására, a környezetvédelemre és a klímaváltozás elleni küzdelemre, de az igazság az, hogy ezek távolról sem fedezik a beígért emelést. Akkor viszont előbb-utóbb következnek az olyan területek, mint az oktatás, az egészségügy, majd a szociális juttatások megnyirbálása. És a folyamat végén minden marad a régiben: a fegyvergyártók tovább gazdagodnak, a Trump szavazóbázisának zömét adó, politikai elitben csalódott tömeg pedig elárulva még mélyebbre süllyed.
Ugyanakkor túlzás lenne emögött is a hírhedten hatékony amerikai fegyverlobbi mindenhová elérő kezét sejteni. Ha mindent elhinnénk a sajtót elárasztó vádaskodásokból, az alapján Trumpot már így is annyi szálon rángatják, csoda, hogy még szét nem szakadt. A világ legerősebb országának elnökét hol az oroszok, hol a zsidók irányítják a háttérből, nem beszélve az ilyen-olyan lobbikról és szervezetekről. Valójában valószínűleg Trumpot még nagyon noszogatni sem kell, költ ő a hadseregre magától is. Mint Dagobert bácsinak a Kacsamesékben, a fegyvergyártóknak és a Pentagonnak pedig úgysem elég soha, még ha a világ összes pénzében is fürödhetnének.
A belpolitikai következmények és az összeesküvés-elméletek helyett számunkra fontosabb, hogy az emelés külpolitikai üzenettel is bír. Az új amerikai elnök ugyan azt ígérte, hogy az Egyesült Államok már nem akar a világ csendőre lenni, de nehéz elképzelni, hogy akkor mégis mire használnák a hadseregre szánt újabb dollármilliárdokat. Vajon kitől félnek ennyire, amikor a védelmi költségvetésük máris magasabb, mint az őket követő nyolc államé együttvéve, és majd tízszerese a „rettegett” Oroszországénak? Már maga a kifejezés is megtévesztő: „védelmi költségekről” beszélnek, miközben az amerikai katonák mindenhol harcolnak, csak éppen saját hazájukban sem.
Ugyanakkor Trump legalább nem csak vizet prédikál, amikor a NATO-tagállamoktól nagyobb hozzájárulást és a GDP legalább két százalékának védelmi kiadásokra szánt felhasználását követeli. Magyarország könnyen jó pontokat szerezhetne, ha ennek teljesítésére koncentrálna, mivel az egy százalék alatti védelmi kiadásunkkal jelenleg sereghajtók vagyunk az egész NATO-ban. A nagy csinnadrattával beharangozott, 2026-ban záruló haderőfejlesztési program végén is még csak megközelítjük majd az elvárt határértéket. Milyen kár, hogy addigra már Trump is rég nyugdíjba vonul.
