A múlt héten új mottóval állt elő a The Washington Post. „A demokrácia elhal a sötétségben” – nagyjából így lehetne lefordítani a jelmondatot, amelyet a Watergate-botrány kirobbantójától, Bob Woodwardtól kölcsönzött a lapvezetés. A közhelyes, demagóg mondat nyilvánvalóan a Donald Trump elnöksége miatti aggodalom által vezérelve került az újság címlapjára. A The New York Times is az igazság fontosságára építette legújabb reklámkampányát. Az eddiginél is határozottabban Trump-ellenes irányvonal nem meglepő ezen lapoktól, ahogy az sem, hogy a kemény válaszreakció sem maradt el. Az elnök múlt hétvégén szokásához híven túlzásba esett, amikor álhírgyártóknak nevezett több médiumot. Ezután a Fehér Ház sajtótájékoztatójáról tiltották ki felháborító módon a fenti orgánumokon kívül a CNN, a The Times, a Politico, a BuzzFeed News és a The Los Angeles Times kollégáit. Szolidaritást vállalt velük – nagyon helyesen – a Time magazin, az Associated Press hírügynökség és a Bloomberg. Így ők sem voltak ott az eseményen, a Steve Bannon nemzetbiztonsági főtanácsadó által gründolt Breitbart News-zal ellentétben. A baráti médiát egyre inkább magához édesgető elnök azzal tette fel az i-re a pontot, hogy bejelentette, nem vesz részt a két hónap múlva esedékes, fehér házi tudósítóknak rendezett gálavacsorán. Trump ezzel bizonyos szempontból példaképét, Ronald Reagant követi. A néhai republikánus elnök – akitől Trump a kampányszlogenjét is kölcsönözte – egy merényletkísérletet követően, lőtt sebbel lábadozott, amikor kénytelen volt kihagyni a bált. De Reagan telefonon még így is köszöntötte a sajtó munkatársait.
Trumptól ezt fölösleges lenne várni. Az elnök és a magukat mértékadónak nevező médiumok az elmúlt hónapokban kölcsönösen kiáltották ki egymást álhírgyártóknak, a viszonyon a Trump-stáb által a közbeszédbe bevezetett „alternatív tények” fogalma sem javított. Félreértés ne essék, mindkét fél hibás, hogy idáig fajultak a dolgok, ahogy azt is látnunk kell, hogy a mai közbeszédben igazságokból is többféle létezik. Az elmúlt években a Hillary Clintont pártoló sajtó minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tett azért, hogy a rájuk egyre kevésbé figyelő polgárokat befolyásolja. Negyedik hatalmi ági szerepüket túlgondolva akarták ellehetetleníteni Donald Trumpot, miközben csak annyit értek el, hogy a rögvalóságtól való elrugaszkodottságukat észlelve az olvasók és nézők az alternatív médiumok felé fordították figyelmüket. A Breitbart és a hozzá hasonló orgánumok azért is tudtak így megerősödni, mert a közvélemény egyre kevésbé érezte magáénak az eddig mértékadónak tekintett sajtó nyelvezetét. Az elemi felháborodásra, a társadalomban meglévő, de elhallgatott feszültségekre rájátszva vált elnökké Donald Trump. Az ingatlanmágnásnak hadat üzenő orgánumok ráadásul meglehetősen gyáván viselkednek, hiszen a válaszreakciót látva egyből a sajtószabadság eszménye mögé igyekeznek rejtőzni. Elfeledik az amerikai demokrácia alapját, azt, hogy a kampány során lehet vitatkozni, de a választást követően eljön az elnök mögötti összezárás ideje. Trump visszalőtt, egyre keményebb kritikával illeti a fenti lapokat és tévécsatornákat, így eszkalálódott a történet az előbb említett eseményekig.
Ugyan Trump reakciója részben indokolható, hiba lenne azt hinnünk, hogy helyesen jár el. A szabad sajtóhoz minden sajtóorgánumra szükség van, nem csak azokra, amelyeket az elnök kedvel. Üzenhetnénk ezt Donald Trumpnak egy olyan országból, amelynek vezetője csak baráti médiával áll szóba, nehogy véletlenül szembekerüljön „a másik oldal igazságával”. Tanácsolhatnánk ezt olyan helyről, ahol láttunk már a fentiekhez hasonlókat, elég csak arra gondolnunk, hogy Kövér László házelnök kiket tiltott ki a Parlamentből, vagy arra, kik nem vehettek részt a Fidesz 2014-es eredményváróján. Ugyanakkor jusson eszünkbe az is, hogy szolidaritási akciók terén az amerikai média fényévekkel előttünk jár...
