A múlt héten új mottóval állt elő a The Washington Post. „A demokrácia elhal a sötétségben” – nagyjából így lehetne lefordítani a jelmondatot, amelyet a Watergate-botrány kirobbantójától, Bob Woodwardtól kölcsönzött a lapvezetés. A közhelyes, demagóg mondat nyilvánvalóan a Donald Trump elnöksége miatti aggodalom által vezérelve került az újság címlapjára. A The New York Times is az igazság fontosságára építette legújabb reklámkampányát. Az eddiginél is határozottabban Trump-ellenes irányvonal nem meglepő ezen lapoktól, ahogy az sem, hogy a kemény válaszreakció sem maradt el. Az elnök múlt hétvégén szokásához híven túlzásba esett, amikor álhírgyártóknak nevezett több médiumot. Ezután a Fehér Ház sajtótájékoztatójáról tiltották ki felháborító módon a fenti orgánumokon kívül a CNN, a The Times, a Politico, a BuzzFeed News és a The Los Angeles Times kollégáit. Szolidaritást vállalt velük – nagyon helyesen – a Time magazin, az Associated Press hírügynökség és a Bloomberg. Így ők sem voltak ott az eseményen, a Steve Bannon nemzetbiztonsági főtanácsadó által gründolt Breitbart News-zal ellentétben. A baráti médiát egyre inkább magához édesgető elnök azzal tette fel az i-re a pontot, hogy bejelentette, nem vesz részt a két hónap múlva esedékes, fehér házi tudósítóknak rendezett gálavacsorán. Trump ezzel bizonyos szempontból példaképét, Ronald Reagant követi. A néhai republikánus elnök – akitől Trump a kampányszlogenjét is kölcsönözte – egy merényletkísérletet követően, lőtt sebbel lábadozott, amikor kénytelen volt kihagyni a bált. De Reagan telefonon még így is köszöntötte a sajtó munkatársait.
Trumptól ezt fölösleges lenne várni. Az elnök és a magukat mértékadónak nevező médiumok az elmúlt hónapokban kölcsönösen kiáltották ki egymást álhírgyártóknak, a viszonyon a Trump-stáb által a közbeszédbe bevezetett „alternatív tények” fogalma sem javított. Félreértés ne essék, mindkét fél hibás, hogy idáig fajultak a dolgok, ahogy azt is látnunk kell, hogy a mai közbeszédben igazságokból is többféle létezik. Az elmúlt években a Hillary Clintont pártoló sajtó minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tett azért, hogy a rájuk egyre kevésbé figyelő polgárokat befolyásolja. Negyedik hatalmi ági szerepüket túlgondolva akarták ellehetetleníteni Donald Trumpot, miközben csak annyit értek el, hogy a rögvalóságtól való elrugaszkodottságukat észlelve az olvasók és nézők az alternatív médiumok felé fordították figyelmüket. A Breitbart és a hozzá hasonló orgánumok azért is tudtak így megerősödni, mert a közvélemény egyre kevésbé érezte magáénak az eddig mértékadónak tekintett sajtó nyelvezetét. Az elemi felháborodásra, a társadalomban meglévő, de elhallgatott feszültségekre rájátszva vált elnökké Donald Trump. Az ingatlanmágnásnak hadat üzenő orgánumok ráadásul meglehetősen gyáván viselkednek, hiszen a válaszreakciót látva egyből a sajtószabadság eszménye mögé igyekeznek rejtőzni. Elfeledik az amerikai demokrácia alapját, azt, hogy a kampány során lehet vitatkozni, de a választást követően eljön az elnök mögötti összezárás ideje. Trump visszalőtt, egyre keményebb kritikával illeti a fenti lapokat és tévécsatornákat, így eszkalálódott a történet az előbb említett eseményekig.
