Az igazság bajnokaiként fellépő „független” média arról jótékonyan hallgat, hogy miként fogadhatják el ösztönösen nemzetbiztonsági szempontból szükségesnek a Trump és csapata ellen elrendelt lehallgatásokat, miközben a titkosszolgálatok tömeges lehallgatási és megfigyelési módszereit kiszivárogtató Edward Snowdent hősként tisztelik.
Ahogyan az sem aggasztja őket, miként kerülhetett el a kompromittáló hangfelvétel vagy az arról szóló jelentés a Washington Posthoz? Eljuthatott-e volna az anyag a szerkesztőségbe, ha Trumpnak magán a washingtoni gépezeten, sőt akár a titkosszolgálaton belül nincsenek ellenségei? Nem inkább emiatt kellene megkongatni a vészharangot? Ki tudja, vajon mit remélnek a lejárató hadjárattól a vereségbe beletörődni képtelen demokraták? Talán Trump lemondásában bíznak? Vagy már négy évvel későbbre terveznek?
Mesterkedéseik mindenesetre egyelőre működnek, a Trump-adminisztrációnak a támadások elhárítására kifejlesztett, igen agresszív eszköztára jelenleg mintha kevés lenne a növekvő s erőteljesen gerjesztett pánik elfojtásához. Ráadásul az elnök helyzetét nehezítik az egymás után elszenvedett kisebb-nagyobb vereségek, mint például a beutazási tilalom felfüggesztése, vagy hogy a minap lemondott jelöltségéről a munkaügyi tárca élére kiszemelt Andrew Puzder is.
A washingtoni képviselőház felügyelőbizottságának elnöke szerint a szivárogtatás mindenesetre felveti a bűncselekmény gyanúját, ezért vizsgálatot kezdeményezett. Nem lehet tehát tudni, lesz-e végül vizsgálat, s ha lesz, mit tár fel. Ki gondolta volna, hogy száz nappal a választások és majdnem egy hónappal Donald Trump elnöki eskütétele után továbbra is kampánymódban üzemel az Egyesült Államok?
###HIRDETES2###
