A fentiek mindenesetre beleillenek a Fidesz politikájába: a „nemzeti érzelmekre” és a multiellenességre rájátszva próbál támogatókat szerezni, miközben a piacok újrafelosztására törekszik olyan törvények segítségével, amelyek helyzetbe hozzák azokat a cégeket, amelyekkel jó viszonyt ápol – ők az igaz magyarok –, és kiszorítja azokat, amelyeket ellenségnek tekint. Az ország boldogulása szempontjából azonban siralmas az olyan, folyamatos harcot hirdető politika, amely látszatproblémákat kreál, hogy elterelje a választók figyelmét a valódi, de nehezen megoldható gondokról. Így például az összeomlás előtt álló egészségügyről, amelyről legutóbb már a megkérdezettek többsége úgy gondolta, hogy az Orbán-kormány felelős a kialakult helyzetért. Vagy a romló színvonalú oktatásról és a burjánzó korrupcióról.
Ha a kormány mindenáron csatát akar vívni valami ellen, hazánknak nagyobb haszna lenne abból, ha a letelepedésikötvény-biznisz, a gyanúsan gyors meggazdagodások, az új földesurak vagy az egyre szaporodó korrupciós ügyek kerülnének a figyelem és a vizsgálatok középpontjába. Azt pedig, hogy hol akarnak vásárolni, vagy milyen sört kívánnak inni, ráhagynák az emberekre.
