Egy az irány, más a tempó?

A kihívásokkal szembe kell nézni, különben tényleg igazuk lehet a károgóknak, és összeomlik az EU.

A törésvonalak mélységét látva Juncker öt pontjából átmenetileg legalábbis a többsebességes Európai Unió képe tűnik a leginkább reálisnak. Már csak azért is, mert egyrészről a föderális berendezkedés mélyítése most csak a belső feszültségeket növelné, másrészről pedig az EU a gyakorlatban már ma is többsebességes, hiszen nem minden tagország tagja például az euróövezetnek és Schengennek sem, a gazdasági különbségekről nem is beszélve. Ráadásul az unió motorja, Németország is belátta, hogy már az örökké kilógó britek nélkül sincsenek messze egy hullámhosszon a 27-ek. Erre egyébként a brexit mellett a görög adósságválság és a V4-ek migránskérdésben mutatott elutasító álláspontja döbbentette rá végleg Berlint, amelyet még inkább lépéskényszerbe hozott Trump szelektív Európa-politikája. Az egy az irány, más a tempó elv azt is jelzi, hogy egy mag, ha szűkebb körben is, de hatékonyabban működtetné az uniót. Míg ez az à la carte hozzáállás hosszú távon veszélyeket rejt magában, rövid távon állásfoglalásra késztetheti a vonakodókat. S lám, amíg például Orbán Viktornak akár meg is felelhet ez a kompromisszum, addig a másik hangos bíráló, Kaczynski nem akar az EU szabadabb, ám szegényebb perifériájára kerülni.