Mondhatja azt a jelenlegi kormány, hogy az előző uniós pénzügyi ciklus még a baloldali kabinet idején kezdődött, így ők csak menet közben kapcsolódhattak be a források elosztásába. Azt is, hogy át kellett vacognunk egy világgazdasági válságot. Mindezek ellenére a második és a harmadik Orbán-kormány felelőssége is tetten érhető abban, hogy nem a megfelelő, hasznot hajtó beruházásokra mentek el pénzek, hanem elhibázott építkezésekre. Hosszan lehetne sorolni ezeket, elég, ha most csak a sajtóban megjelent legfrissebb esetekről emlékezünk meg: a vasúti közlekedés nélküli vasúti átrakóról Kistelek mellett és az ugyancsak ott felhúzott ipari parkról, amelyben nincsenek vállalkozások.
A következő három évben még érkeznek uniós források Magyarországra, utána viszont kérdéses, hogy kapunk-e akár egy eurócentet is. A most folyó ciklusban várható 12 ezermilliárd forintnyi fejlesztési forrás hasznos elköltése tehát kulcskérdés. Ehhez képest a kormánynak az a legfőbb gondja, hogy rekordsebességgel ossza ki a pénzt, nem törődve annak kockázatával, hogy így esetleg nem a jó, hanem a gyorsan beadott pályázatok nyernek majd. Pedig mindenképpen el kellene kerülni az előző ciklus kudarcát, különben úgy járunk, mint a lottónyertes győri házaspár, akiknek a kávézóját épp most rámolja ki az adóhivatal.
