Kormányzati jelentés: az uniós források elköltése teljes kudarc

Elképesztően hanyag módon kezelte, és legkevésbé sem használta fel eredményesen a magyar állam az európai uniós támogatásokat.

Elképesztően hanyag módon kezelte, és legkevésbé sem használta fel eredményesen a magyar állam az európai uniós támogatásokat.

Mintegy 14 ezer milliárd forint érkezett a magyar gazdaságba a 2007–2013-as uniós támogatási ciklusban. Hazánk és más kelet-európai országok azért kaptak ilyen óriási összegű támogatást az EU-tól, hogy segítsék a felzárkózást, modernizálják a gazdaság szerkezetét, javuljon a versenyképesség, és nőjön az életszínvonal. Ebből lényegében alig valósult meg valami. Hazánkat egyre több fiatal hagyja el, s a magyar gazdaság versenyképessége több helyet esett vissza.

Lapunk már többször foglalkozott az uniós pénzek felhasználásának anomáliáival, azonban a KPMG Tanácsadó Kft. és a GKI Gazdaságkutató Zrt. által készített legfrissebb elemzés megdöbbentő adatokat tartalmaz. Az is sokatmondó, hogy a több mint ötszáz oldalas tanulmány hétfőn csak azután került fel a Miniszterelnökség honlapjára, hogy véget ért a parlamentben az uniós forrásokról tartott vitanap. A dokumentumot tegnap a Napi.hu fedezte fel. Nem is csoda, hogy a kormány titkolta a kellemetlen információkat tartalmazó tanulmányt, hiszen a magyar gazdaság 2006–2015 között mindössze 4,6 százalékos növekedést produkált, ám ha nem lettek volna uniós források, akkor 1,8 százalékkal csökkent volna a bruttó hazai termék (GDP) ebben az időszakban. Ebből következően hazánk növekedési kilátásai nem biztatók, a gazdasági gyarapodás üteme túlságosan függ az uniós pénzektől.

Hasonló folyamat figyelhető meg más makrogazdasági számok esetében is. Uniós pénz nélkül a fogyasztás 5 helyett 11 százalékkal, míg a beruházások 2,8 százalékos növekedés helyett 31,3 százalékkal estek volna vissza a 2006-os szinthez képest.

De a foglalkoztatás is csak 105 ezer fővel emelkedett volna 280 ezer fő helyett. Párhuzamosan Magyarország versenyképessége az utóbbi bő tíz évben jelentősen romlott. A visegrádi négyek közül a Világgazdasági Fórum tizenkét szempont (pillér) alapján összeállított versenyképességi listáján 2006-ban hét pillérnél az első két helyen voltunk, és mindössze egy pillérnél voltunk utolsók. Ezzel szemben tavaly már egyetlen pillérnél sem voltunk az első két helyen, és tíznél az utolsó helyen állunk.

Azt is megjegyzi a tanulmány, hogy Magyarország igen szerencsésnek mondhatja magát, hiszen arányaiban sokkal több uniós támogatást kapott, mint a visegrádi országok, a hazai gazdaság mégis lassabban nőtt, mint a szomszédos országok GDP-je. A felzárkózásra kapott uniós pénzek egy részét ugyanis hazánk a saját működésének fenntartására költötte. Jutott belőle az államigazgatás és a közfeladatok finanszírozására is, ami elvileg az állam feladata lett volna. Ezek után nem csoda, hogy az uniós támogatások nagyban segítettek abban is, hogy a kormány megvívja a „szabadságharcát” Brüsszellel szemben, és hazánk kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. A pénzügyi stabilitás megteremtésében óriási szerepet játszott, hogy a 2007–2015 között beáramlott több mint 40 milliárd eurót forintra kellett váltani, és a kormány ezzel helyettesítette a Nemzetközi Valutaalaptól korábban felvett kölcsönt. Az EU-s források átváltása segített a devizahitelek forintosításában is, hiszen nagyban növelte a jegybank devizatartalékát, amely a forintosításhoz biztosította a megfelelő devizát.

Úgy tűnik, a kormányzati kommunikáció által ismételgetett makrogazdasági sikerek elérésében nem kevés segítséget nyújtottak a brüsszeli támogatási összegek. Az államkassza is rengeteget profitált, hiszen az európai uniós források révén beindultak a beruházások és a fogyasztás, az ebből származó adóbevételek pedig 2012-től messze meghaladták a magyar EU-befizetés összegét, így az európai uniós források közvetve hozzájárultak a költségvetési stabilizációhoz és a kamatszintek mérséklődéséhez is. Európai uniós források nélkül az államháztartás hiánya mindvégig 3 százalékon vagy afölött alakult volna, a GDP-arányos adósságráta az elmúlt évek csökkenése helyett 84 százalék fölé emelkedett volna.

Azért kapja hazánk az európai uniós támogatásokat, hogy megteremtse a későbbi növekedés alapjait. Csakhogy az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a Gyurcsány-, a Bajnai-, illetve az Orbán-kormány a pillanatnyi eredményekre koncentrált, és a közép-, illetve hosszú távú stratégiai célok helyett az év végi gazdasági eredmények statisztikai oltárán áldozták fel az uniós pénzeket. Fontos megjegyezni, hogy a most vizsgált, 2007–2013-as pénzügyi ciklus pályázatait az MSZP idején fogalmazták meg, majd 2011-ben a Fidesz által vezetett kabinet hangolta újra őket. A támogatások legaktívabb lehívása 2012–2015 között történt meg.

Róna Péter közgazdász:

Lényegében minden évben a bruttó hazai termék (GDP) 4-6 százalékának megfelelő összegű uniós támogatás érkezik hazánkba 2006 óta. Ugyanakkor az átlagos magyar növekedés ebben az időszakban nem érte el az évi 2 százalékot, s tavaly is 3 százalék alatt maradt. Vagyis ha az uniós támogatásokat kivesszük ebből a képletből, akkor már egyértelműen negatív a magyar növekedés. Ha ehhez hozzáveszem a hazánkban termelő multik eredményét, illetve a külföldön dolgozó magyarok által hazautalt, s a GDP 1 százalékát meghaladó összeget, akkor még nagyobb a lemaradás. Vagyis ezek nélkül a források nélkül Magyarország egy éven belül fizetésképtelenné válna, mert külső támogatások hiányában képtelen finanszírozni az országot. Ha számszerűsítjük mindezt, arra jutunk, hogy –3 százalékos a GDP növekedése. Az a tragédia, hogy az Orbán-kormány hat év alatt sem tudott életképes magyar nemzetgazdaságot megteremteni. És hogy e sikertelenséget eltakarja, a magyar társadalmat a legaljasabb érzelmekre ható módon a Soros György, a Közép-Európai Egyetem és a norvég alapok elleni ostoba kampánnyal szórakoztatja. (Hajdú Péter)

Komolyan gátolták ugyanakkor a brüsszeli források hatékonyságának javítását az uniós támogatások terhére megvalósított állami beruházások korrupciógyanús ügyletei. Szinte nem telik el nap anélkül, hogy valamilyen túlárazott beruházás ne kerüljön nyilvánosságra. A szocialista kormányzati éra egyik emblematikus ügye volt a 40 centiméteres bodrogkeresztúri „kilátó”, amely 2009-ben épült 39 millió forintért. Budapesten a XI. kerületben épült meg – ez már az Orbán-kormány alatt történt – az ország legdrágább lépcsőfoka, ami több mint másfél millió forintba került. A húszcentis, egyetlen lépcsőfokból álló beruházást az drágította meg, hogy a mozgáskorlátozottaknak liftet is építettek, holott lehetett volna más, olcsóbb megoldást találni a néhány centis emelkedő áthidalására. A 660 millió forintból épített rakamazi Teknősbékaház, amely már az átadása pillanatában használhatatlan volt, még Lázár János kancelláriaminiszter rosszallását is kiváltotta. De jó példája volt az uniós pénzszórásnak az a bizarr objektum és a nagyjából 7,5 kilométeres kerékpárút, amely Hatvan környékén épült, több mint egymilliárd forintért. A Kalandozzunk kerékpárral a Zagyva folyó mentén projektet 2014-ben adták át, de hamar enyészetnek indult. Amint az Átlátszó.hu is megírta, a Zagyva-hídtól pár száz méterre épült új, furcsa cikcakkokat rajzoló híd alatt fatákolmányok és töredezett betontömbök jelzik, hogy itt „kerékpáros-kalandpark” van. A projekt több részénél is az a Mészáros Lőrinc közeli Duna Aszfalt volt a kivitelező, amely számos építőipari közbeszerzést nyert el az utóbbi időben.

– Súlyos és sajnálatos módon igaz megállapításokat tartalmaz az uniós források hasznosulásával kapcsolatos jelentés, amely több, az általunk már régóta hangoztatott visszaélésgyanús esetre is felhívja a figyelmet – mondta lapunknak Hadházy Ákos, az LMP társelnöke. Ilyen például a közvilágítás-korszerűsítési beruházások ügye, amelynek egyik fő nyertese Tiborcz István, a miniszterelnök veje. Hadházy Ákos szerint egyértelműen korrupcióra utal, hogy az uniós forrásból megvalósuló fejlesztések duplaannyiba kerülnek, mint a piacon elérhető ajánlatok. Szimbolikusnak tekinthető az a jelentés által szintén nevesített logisztikaipark-beruházás is, amely a Dél-Alföldön, Kistelek határában, a semmi közepén valósult meg. – Egymilliárd forintból egy murvával felszórt területet sikerült létrehozni, néhány konténerrel; vasúti kapcsolatot azonban hiába keresnénk. A politikai elitet nyilvánvalóan senki és semmi nem tartja vissza a visszaélésektől; mint azt a Csalás Elleni Európai Hivatalnak (OLAF) a legutóbbi, a 4-es metróval kapcsolatos jelentése is igazolja, csak már elévült ügyek kerülnek napvilágra – tette hozzá a politikus.

Úgy látszik, a mostani kormány nem tanult a múlt hibáiból, hiszen az új, 2014–2020-as finanszírozási ciklus forrásait minél előbb lehívja. A pénzek erőltetett felhasználása könnyen oda vezethet, hogy ismét a hatékonyság kárára valósulnak meg a gyakran túlárazott beruházások. További gond lehet, hogy az uniós támogatások gyors lehívása egyet jelent a nagyberuházások finanszírozásával. Erre hívta fel a figyelmet a hétfői parlamenti vitanapon Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő. Szerinte az emberek nagy része teljes kiszolgáltatottságban él anyagi és munkajogi értelemben, miközben nekik is az európai uniós források kedvezményezettjeinek kellene lenniük. – Miért ne nyithatna valaki egy kis vegyesboltot, fodrászüzletet, pékséget, vagy éppen műhelyt az ahhoz szükséges eszközökkel, ha éppen nincs megfelelő munkája, és ő maga szeretne a saját maga számára munkahelyet teremteni? – tette föl a kérdést a képviselő.

Mellár Tamás, a pécsi egyetem professzora:

Reálisnak értékelhető a KPMG és a GKI elemzése, hiszen a becslések azt mutatják, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme az uniós támogatások nélkül valahol 0–1 százalék közötti. Vagyis a saját erőből elérhető növekedési pálya nem elegendő ahhoz, hogy közelítsünk a fejlett országokhoz. Nagyon szomorú, hogy a felzárkóztatásra kapott pénzeket a kormányok rövid távú gazdaságélénkítésre használták föl, a hosszú távú növekedés feltételeinek megteremtése helyett. Látványos építőipari beruházásokra költöttünk – például városközpontokra vagy utakra –, ahelyett hogy modern technológiát hasznosító termelőüzemeket létesítettünk volna. A magyar régiók versenyképességi ranglistákon való folyamatos lecsúszása azt mutatja, 2013 után sem történt változás. A stadionépítések és egyéb építőipari beruházások helyett átképzésekre, fejlett technológiát használó beruházásokra, illetve kutatás-fejlesztésre kellett volna fordítani a forrásokat. (H. P.)