Kormányzati jelentés: az uniós források elköltése teljes kudarc

Elképesztően hanyag módon kezelte, és legkevésbé sem használta fel eredményesen a magyar állam az európai uniós támogatásokat.

Azt is megjegyzi a tanulmány, hogy Magyarország igen szerencsésnek mondhatja magát, hiszen arányaiban sokkal több uniós támogatást kapott, mint a visegrádi országok, a hazai gazdaság mégis lassabban nőtt, mint a szomszédos országok GDP-je. A felzárkózásra kapott uniós pénzek egy részét ugyanis hazánk a saját működésének fenntartására költötte. Jutott belőle az államigazgatás és a közfeladatok finanszírozására is, ami elvileg az állam feladata lett volna. Ezek után nem csoda, hogy az uniós támogatások nagyban segítettek abban is, hogy a kormány megvívja a „szabadságharcát” Brüsszellel szemben, és hazánk kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. A pénzügyi stabilitás megteremtésében óriási szerepet játszott, hogy a 2007–2015 között beáramlott több mint 40 milliárd eurót forintra kellett váltani, és a kormány ezzel helyettesítette a Nemzetközi Valutaalaptól korábban felvett kölcsönt. Az EU-s források átváltása segített a devizahitelek forintosításában is, hiszen nagyban növelte a jegybank devizatartalékát, amely a forintosításhoz biztosította a megfelelő devizát.

Úgy tűnik, a kormányzati kommunikáció által ismételgetett makrogazdasági sikerek elérésében nem kevés segítséget nyújtottak a brüsszeli támogatási összegek. Az államkassza is rengeteget profitált, hiszen az európai uniós források révén beindultak a beruházások és a fogyasztás, az ebből származó adóbevételek pedig 2012-től messze meghaladták a magyar EU-befizetés összegét, így az európai uniós források közvetve hozzájárultak a költségvetési stabilizációhoz és a kamatszintek mérséklődéséhez is. Európai uniós források nélkül az államháztartás hiánya mindvégig 3 százalékon vagy afölött alakult volna, a GDP-arányos adósságráta az elmúlt évek csökkenése helyett 84 százalék fölé emelkedett volna.

Azért kapja hazánk az európai uniós támogatásokat, hogy megteremtse a későbbi növekedés alapjait. Csakhogy az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a Gyurcsány-, a Bajnai-, illetve az Orbán-kormány a pillanatnyi eredményekre koncentrált, és a közép-, illetve hosszú távú stratégiai célok helyett az év végi gazdasági eredmények statisztikai oltárán áldozták fel az uniós pénzeket. Fontos megjegyezni, hogy a most vizsgált, 2007–2013-as pénzügyi ciklus pályázatait az MSZP idején fogalmazták meg, majd 2011-ben a Fidesz által vezetett kabinet hangolta újra őket. A támogatások legaktívabb lehívása 2012–2015 között történt meg.

Róna Péter közgazdász:

Lényegében minden évben a bruttó hazai termék (GDP) 4-6 százalékának megfelelő összegű uniós támogatás érkezik hazánkba 2006 óta. Ugyanakkor az átlagos magyar növekedés ebben az időszakban nem érte el az évi 2 százalékot, s tavaly is 3 százalék alatt maradt. Vagyis ha az uniós támogatásokat kivesszük ebből a képletből, akkor már egyértelműen negatív a magyar növekedés. Ha ehhez hozzáveszem a hazánkban termelő multik eredményét, illetve a külföldön dolgozó magyarok által hazautalt, s a GDP 1 százalékát meghaladó összeget, akkor még nagyobb a lemaradás. Vagyis ezek nélkül a források nélkül Magyarország egy éven belül fizetésképtelenné válna, mert külső támogatások hiányában képtelen finanszírozni az országot. Ha számszerűsítjük mindezt, arra jutunk, hogy –3 százalékos a GDP növekedése. Az a tragédia, hogy az Orbán-kormány hat év alatt sem tudott életképes magyar nemzetgazdaságot megteremteni. És hogy e sikertelenséget eltakarja, a magyar társadalmat a legaljasabb érzelmekre ható módon a Soros György, a Közép-Európai Egyetem és a norvég alapok elleni ostoba kampánnyal szórakoztatja. (Hajdú Péter)

Komolyan gátolták ugyanakkor a brüsszeli források hatékonyságának javítását az uniós támogatások terhére megvalósított állami beruházások korrupciógyanús ügyletei. Szinte nem telik el nap anélkül, hogy valamilyen túlárazott beruházás ne kerüljön nyilvánosságra. A szocialista kormányzati éra egyik emblematikus ügye volt a 40 centiméteres bodrogkeresztúri „kilátó”, amely 2009-ben épült 39 millió forintért. Budapesten a XI. kerületben épült meg – ez már az Orbán-kormány alatt történt – az ország legdrágább lépcsőfoka, ami több mint másfél millió forintba került. A húszcentis, egyetlen lépcsőfokból álló beruházást az drágította meg, hogy a mozgáskorlátozottaknak liftet is építettek, holott lehetett volna más, olcsóbb megoldást találni a néhány centis emelkedő áthidalására. A 660 millió forintból épített rakamazi Teknősbékaház, amely már az átadása pillanatában használhatatlan volt, még Lázár János kancelláriaminiszter rosszallását is kiváltotta. De jó példája volt az uniós pénzszórásnak az a bizarr objektum és a nagyjából 7,5 kilométeres kerékpárút, amely Hatvan környékén épült, több mint egymilliárd forintért. A Kalandozzunk kerékpárral a Zagyva folyó mentén projektet 2014-ben adták át, de hamar enyészetnek indult. Amint az Átlátszó.hu is megírta, a Zagyva-hídtól pár száz méterre épült új, furcsa cikcakkokat rajzoló híd alatt fatákolmányok és töredezett betontömbök jelzik, hogy itt „kerékpáros-kalandpark” van. A projekt több részénél is az a Mészáros Lőrinc közeli Duna Aszfalt volt a kivitelező, amely számos építőipari közbeszerzést nyert el az utóbbi időben.

– Súlyos és sajnálatos módon igaz megállapításokat tartalmaz az uniós források hasznosulásával kapcsolatos jelentés, amely több, az általunk már régóta hangoztatott visszaélésgyanús esetre is felhívja a figyelmet – mondta lapunknak Hadházy Ákos, az LMP társelnöke. Ilyen például a közvilágítás-korszerűsítési beruházások ügye, amelynek egyik fő nyertese Tiborcz István, a miniszterelnök veje. Hadházy Ákos szerint egyértelműen korrupcióra utal, hogy az uniós forrásból megvalósuló fejlesztések duplaannyiba kerülnek, mint a piacon elérhető ajánlatok. Szimbolikusnak tekinthető az a jelentés által szintén nevesített logisztikaipark-beruházás is, amely a Dél-Alföldön, Kistelek határában, a semmi közepén valósult meg. – Egymilliárd forintból egy murvával felszórt területet sikerült létrehozni, néhány konténerrel; vasúti kapcsolatot azonban hiába keresnénk. A politikai elitet nyilvánvalóan senki és semmi nem tartja vissza a visszaélésektől; mint azt a Csalás Elleni Európai Hivatalnak (OLAF) a legutóbbi, a 4-es metróval kapcsolatos jelentése is igazolja, csak már elévült ügyek kerülnek napvilágra – tette hozzá a politikus.

Úgy látszik, a mostani kormány nem tanult a múlt hibáiból, hiszen az új, 2014–2020-as finanszírozási ciklus forrásait minél előbb lehívja. A pénzek erőltetett felhasználása könnyen oda vezethet, hogy ismét a hatékonyság kárára valósulnak meg a gyakran túlárazott beruházások. További gond lehet, hogy az uniós támogatások gyors lehívása egyet jelent a nagyberuházások finanszírozásával. Erre hívta fel a figyelmet a hétfői parlamenti vitanapon Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő. Szerinte az emberek nagy része teljes kiszolgáltatottságban él anyagi és munkajogi értelemben, miközben nekik is az európai uniós források kedvezményezettjeinek kellene lenniük. – Miért ne nyithatna valaki egy kis vegyesboltot, fodrászüzletet, pékséget, vagy éppen műhelyt az ahhoz szükséges eszközökkel, ha éppen nincs megfelelő munkája, és ő maga szeretne a saját maga számára munkahelyet teremteni? – tette föl a kérdést a képviselő.

Mellár Tamás, a pécsi egyetem professzora:

Reálisnak értékelhető a KPMG és a GKI elemzése, hiszen a becslések azt mutatják, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme az uniós támogatások nélkül valahol 0–1 százalék közötti. Vagyis a saját erőből elérhető növekedési pálya nem elegendő ahhoz, hogy közelítsünk a fejlett országokhoz. Nagyon szomorú, hogy a felzárkóztatásra kapott pénzeket a kormányok rövid távú gazdaságélénkítésre használták föl, a hosszú távú növekedés feltételeinek megteremtése helyett. Látványos építőipari beruházásokra költöttünk – például városközpontokra vagy utakra –, ahelyett hogy modern technológiát hasznosító termelőüzemeket létesítettünk volna. A magyar régiók versenyképességi ranglistákon való folyamatos lecsúszása azt mutatja, 2013 után sem történt változás. A stadionépítések és egyéb építőipari beruházások helyett átképzésekre, fejlett technológiát használó beruházásokra, illetve kutatás-fejlesztésre kellett volna fordítani a forrásokat. (H. P.)