Amit ráadásul simán megnyertünk, és pluszban is besöpörhettünk hozadékokat. Érdekes tanulságok sora kínálja magát, a konklúziók alig várják, hogy levonjuk őket. Az egyik: olyan multi nincs, bármilyen hatalmas is, amely hajlandó lenne kockáztatni akkor, amikor agresszív politikával találja szemben magát. Butaság, hogy a globális tőke mindent-mindenkit leteper és maga alá gyűr. Nem a Heineken az első, nem is ő az utolsó, amely megijed egy kisebbfajta közép-európai ország erélyes fellépése láttán. Hogy azt, ami itt sikert hozott, minden további nélkül nevezhetjük szemenszedett protekcionizmusnak? Valóban. És akkor mi van? Működik. Ami még fontosabb: szavazatokat is hoz.
Egyrészt itthon, hiszen a többhetes – azóta többhetes, hogy a magyar kormány beszállt; összességében többéves – izmozás nagy mennyiségű muníciót biztosított az obligát háborús politika folytatásához, jól felhergelve-megmozgatva a hívők táborát. Még több haszna lehetett Erdélyben, ahol – innen úgy tűnik – annál is kevesebben érdeklődnek az ügy esetleg kétséges részletei iránt, mint országhatárainkon belül. Szavazni odaát is fognak 2018 tavaszán, és bár az aktivitásra hajlamosak többsége számára eddig is Orbán Viktor volt a király, nem árt erre ráerősíteni mindig, amikor tálcán kínálja magát a lehetőség.
Végezetül: ami a vörös csillagot illeti a sörösüvegek és -dobozok címkéin – azzal ne foglalkozzunk többet. Eddig is ott volt, ezután is ott lesz. Eddig sem zavart senkit, ezután sem fog. Ha egyszer-másszor mégis belekapaszkodik valaki – mint most –, úgyis mindig talál magának alibit. A múltnak ezt a részét így haladtuk meg, nincs mit tenni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!