Ilyenkor megéri alattomos, gátlástalan és sunyi módszerekhez is nyúlni. Különben a választások közeledtével nem lesz elég szétosztható pénz például a nyugdíjasoknak, akiknek a friss hírek szerint az év végi, előre kódolt nyugdíjkorrekció mellett nyugdíjprémium is dukál. Az idősek szavazata bármennyit megér, ehhez képest egy megfutamodás bőven belefér.
Ezzel kapcsolatban elég csak felidézni a kiskereskedelmi törvény tervezett módosítását. Gyorsan kifarolt belőle nemrég a Fidesz, pedig alaposan megágyaztak a tervnek a silány minőségű élelmiszerek – egyébként évek óta ismert – ügyével. A szabályozás részben épp a dolgozókat védte volna például a kötelező létszámbővítéssel és a bérpótlék szabályozásával. A boltok életét megkeserítő javaslatból mégsem lett semmi, ahogy „lekeverték” a reklámadóval kapcsolatos terveket is. Nehéz ilyenkor a magyarázkodás, de a kommunikációs gépezet mindig kitalál valamit. Már most felsejlik, ahogy Kósa Lajos vagy Németh Szilárd kiáll a kamerák elé, és a rabszolgatörvény miatt is a szokásos adut húzza elő: Brüsszelt, Sorost, esetleg az ellenzék ármánykodását. Ahogy korábban a vasárnapi zárva tartás visszavonásakor vagy az olimpiai álom elengedésénél sem azt mondták, hogy hiba volt nem megkérdezni az embereket, hanem inkább másra mutogattak.
Elbizakodott lenne, aki azt gondolná, hogy később nem porolhatják le a munkaidőkerettel kapcsolatos terveket. A CEU-törvény nyomán frissen indult uniós eljárás, a civiltörvény tervezete miatti bírálatok vagy az Európai Parlamentben tegnap zajlott vita is inkább csak díszlet a küzdelemhez, és ennek a stratégiának része az is, hogy fideszes képviselők békülékeny hangú levelet küldenek a néppárti frakciótársaknak arról, hogy a Fidesz és Orbán Viktor milyen elkötelezett Európa iránt.
Amíg nyitva a pénzcsap, elég néhol odadörgölőzni, máshol kicsit visszalépni, másra mutogatni, megtéveszteni. Hiszen addig valódi futás nem lesz.
