Azt viszont meg kell hagyni, hogy Erdogan jó – egyeseknek példamutató – munkát végzett. Az egyszerre vallásos és hazafias húrok pengetésével, a külföldi ellenségkép gyártásával és a török nagyság ígéretével minden politikai erőt a saját pályáján előz. Az ellenzék már nem tényező, aki viszont mégis ugrálni mer, könnyen a börtönben találhatja magát. Belső politikai ellenfeleivel már régen leszámolt, a túl nagyra növő Ahmet Davutoglu korábbi kormányfő is inkább önként kötötte nyakára a selyemzsinórt, ahogy a jelenlegi miniszterelnök, Binali Yildirim is örvendezett, hogy a népszavazással jóváhagyott alkotmánymódosítással megszűnik a tisztsége. Még a kudarcba fulladt tavaly nyári puccskísérlet is kapóra jött, hiszen annak ürügyén le lehetett számolni az elnök vélt vagy valós ellenfeleivel, Fethullah Gülen állítólagos hálózatával az államapparátusban és a hadseregben. Mindez pedig ékes bizonyítékául szolgált, hogy külföldről szőnek összeesküvést a törökök ellen. És hogy ezt mindenki el is higgye, teljes tűzerővel dolgozik a kormány által bekebelezett média.
Ismerős a recept? Törökországban már egyetemet neveztek el Recep Tayyip Erdoganról, és mozifilmet forgathattak életéről. Van még hová süllyedniük az illiberális demokráciáknak.
