Féligazságok háborúja zajlik: Soros György nyilvánvalóan nem egy filantróp, aki pusztán a demokrácia védelmében használja hálózatát. De az utcára vonuló sokaságot, a kormány eljárása ellen a hangjukat felemelőket Soros-bérencezni ugyancsak oktalanság, ahogy André Goodfriend budapesti állomásozása idején sem lett volna elég pusztán az amerikai háttérmunka az internetadó elleni tömeges mozgolódáshoz. Éppen a Fideszt érintő társadalmi ellenérzések erősödését jelzi, hogy egy elitegyetem védelmének ürügyén tízezrek lepték el a főváros utcáit. Mi lenne itt, ha az ellenzék egy olyan ügyben lenne képes mozgósítani, amely a társadalom jó részének az elevenébe vág?
Azzal még nem lenne gond, hogy a kormány tiszta képet szeretne arról, milyen érdekek mozgatják a közügyekbe beleszóló civil szerveződéseket. A külföldi, célzottan a Soros Györgytől érkező támogatásokra kihegyezett javaslat azonban álságos, és olyasmit akar leplezni, ami eddig sem volt rejtve. Az érintett szervezetek általában maguk is közölték, hogy milyen pénzekből gazdálkodnak, így a fideszes képviselők indítványa nem az igazság feltárását, hanem a megbélyegzést, a kritikus hangok tompítását szolgálja. De ha mégis tiszta a szándék, nem szabad megállniuk félúton. Rántsák le mindenkiről a leplet! Ha a sajtóban egy politológus, elemző, közgazdász vagy éppen biztonságpolitikai szakértő nyilatkozik, legyen feltüntetve, hogy az illető vagy az őt alkalmazó szervezet melyik minisztériummal, állami intézménnyel, netán jegybanki alapítvánnyal áll szerződésben. S ennek fényében lehetne értékelni a közvéleményt befolyásoló, a kormányt vagy a Matolcsy-féle unortodoxiát dicsérő véleményeket. Lássunk tisztán, ki a civil, ki az álcivil!
Végtére is: az adóforintjainkból működtetett háttérhatalom is háttérhatalom, nem csak a Sorosé.
