A jelek szerint tehát Emmanuel Macron lesz az ötödik köztársaság következő elnöke, ha csak valami egészen elképesztő fordulat nem történik két hét alatt. Viszont mi van azokkal az elégedetlenekkel, akiket Le Pen és a posztmodern marxisták sztárja, Mélenchon képvisel? A rendszerkritikusok aránya a választókorú lakosság negyven (!) százaléka, egy elitellenes szószóló sem ért el még ilyen jó hadállásokat a francia nagypolitikában. A Macron által vállalt, szépen csillogó ígéreteket az ő táboruk számára is be kell váltani; akiket ha sok nem is, egyvalami biztosan egyben tart, mégpedig az, hogy egyformán gyűlölnek mindent, ami a globalizmust, a liberális piacgazdaságot eszükbe juttatja.
Ami a francia választás Magyarországra és Közép-Európára nézve legaggasztóbb jele, az az, hogy Macron győzelmével fel kell szállni a kétsebességes Európa valamelyik járatára. A francia kampányvihar közepette ugyanis Versailles-ban csendben találkozott az olasz, a francia elnök, a német kancellár és a spanyol kormányfő, és lényegében döntöttek a mag-Európáról, mindenféle uniós felhatalmazás nélkül. Jelenlegi európai megítélésünket tekintve nem kérdés, melyik vonat lenne a mi járatunk. És ha Angela Merkel újra bizalmat kap ősszel a német választóktól, Macron és ő együtt nyomják meg az Európa újraindítása gombot. Minden felmérés Macron győzelmét vetíti előre, aki nyáron kétharmados felhatalmazással láthat munkához. Őszig van még tehát gondolkodási idő, addig legalább tónusaiban át kellene festeni a Brüsszel-megállító plakátokat.
