Bocsánatot kért egymástól a tavalyi ütésváltásért Donald Trump és Ferenc pápa – jó lett volna ezt olvasni a hírekben az amerikai elnök vatikáni látogatása után, de a sajtó jószerivel csak a merőben protokolláris gesztussal, az ajándékok cseréjében rejlő szimbolikával foglalkozott.
Trump még elnökjelöltként szégyenteljesnek nevezte Ferenc pápa lesújtó kijelentését a mexikói fal építésének tervéről, a menedékkérők kitagadásáról. Vérmérséklettől függ, de az egyházvezető mondatát, hogy a hidak helyett kerítést építő ember nem keresztény, akár Trump kiátkozásának, exkommunikálásának is el lehetett könyvelni. Az amerikai választási kampány hevületébe még talán ez a purparlé is belefért, csak utána jó hosszú ideig semelyik fél nem piszkálgatta a Vatikán–Washington-tengelyt.
Olyannyira nem volt világos az új amerikai vezetés Vatikán-politikája, hogy a sajtó kénytelen volt arról cikkezni, hogyan építi titkos rendszerét az Egyesült Államok a katolikus egyház döntéshozatali központjában. A fejtegetések középpontjában az ellenreformer Raymond Burke amerikai püspök állt, akit Ferenc pápa legelső intézkedései között váltott le a vatikáni legfelsőbb bíróság éléről, és dugta el a Máltai Lovagrendet pátyolgató patrónusi hivatalban. Több hírportál még Steve Bannonnal, Trump tanácsadójával és ideológiai szócsövével is összekötötte, eszerint ők ketten egyenesen Ferenc pápa liberális egyházirányítása ellenében dolgoznának. Hogy a városállam – Magyarországhoz hasonlóan – a diplomácia alsóbb polcain szerepel a Fehér Háznál, azt az is mutatja, hogy a mai napig nincs kinevezett nagykövet, csak ügyvivő. Szóval eddig nem sok kézzelfoghatót lehetett tudni arról, hogy egy-egy kiszóláson túl mégis mit kezd egymással, mit gondol egymásról a két, a világ történéseire egyaránt nagyon nagy befolyással bíró személyiség.
Mivel a húszpercesre tervezett, de félórásra sikerült négyszemközti megbeszélés érdemi része a hagyományoknak megfelelően nem volt sajtónyilvános, így csak Trump Twitter-üzenetére, elejtett mondataira és a vatikáni közleményre lehet támaszkodni, s ezek nem hemzsegnek az érdekes információktól. Ha valaki még ezeket sem akarja végigolvasni, a pápa elcsigázott arcát és Trump állandósult médiavigyorát mutató csoportkép nagyon jól megragadja a lényeget.
A Vatikán és az USA több lényeges kérdésről is gyökeresen mást gondol, és ezen a mostani találkozó biztos, hogy nem sokat változtatott. Biztonsági, katonai, migrációs, környezetvédelmi, ökológiai téren a lehető legnagyobb szakadék tátong a világi és az egyházi hatalom között. Ezen a szinten egyáltalán nem csupán arról van szó, hogy hány szíriai menekült befogadását irányozta elő annak idején Barack Obama, és ehhez képest még meddig tart a Trump-adminisztráció által bevezetett, többek között a szír állampolgárokra vonatkozó beutazási tilalom. A Szentszék mindenesetre felismerte, hogy a nagy ember látogatásának alkalmát nem lehet elvesztegetni, így nem fukarkodott a kedélyes, ám határozott ajánlásokkal. A közlemény világos együttműködést javasol a menekültek segítésében, a közel-keleti helyzetet illetően pedig nem lehet megspórolni a tárgyalásos békeszerzés opcióját. Ennek a gondolatnak volt tárgyi megfelelője az olajágat ábrázoló medálajándék, amit most Trump magával vihet. De ha lehet, a pápa még nagyobb keresztet pakolt a fosszilis energiaforrásokat támogató Trump vállára Laudato si’ (Áldott légy!) című enciklikájának házi feladatba adásával, amely a szélsőségesen profithajhász, kizsákmányoló globális ipari termelést ostorozza, elítélve a környezetrombolást.
Trump a Vatikán falai közé is elhozta szokásos harsány fellépését – még Twitter-falának borítóképét is pápásra cserélte. Persze mindez nem fedi el a két vezető fájdalmas egymás mellett való elbeszélését. És ezen még a szimbolikus vatikáni ajándékok sem segítenek.
