A Vatikán és az USA több lényeges kérdésről is gyökeresen mást gondol, és ezen a mostani találkozó biztos, hogy nem sokat változtatott. Biztonsági, katonai, migrációs, környezetvédelmi, ökológiai téren a lehető legnagyobb szakadék tátong a világi és az egyházi hatalom között. Ezen a szinten egyáltalán nem csupán arról van szó, hogy hány szíriai menekült befogadását irányozta elő annak idején Barack Obama, és ehhez képest még meddig tart a Trump-adminisztráció által bevezetett, többek között a szír állampolgárokra vonatkozó beutazási tilalom. A Szentszék mindenesetre felismerte, hogy a nagy ember látogatásának alkalmát nem lehet elvesztegetni, így nem fukarkodott a kedélyes, ám határozott ajánlásokkal. A közlemény világos együttműködést javasol a menekültek segítésében, a közel-keleti helyzetet illetően pedig nem lehet megspórolni a tárgyalásos békeszerzés opcióját. Ennek a gondolatnak volt tárgyi megfelelője az olajágat ábrázoló medálajándék, amit most Trump magával vihet. De ha lehet, a pápa még nagyobb keresztet pakolt a fosszilis energiaforrásokat támogató Trump vállára Laudato si’ (Áldott légy!) című enciklikájának házi feladatba adásával, amely a szélsőségesen profithajhász, kizsákmányoló globális ipari termelést ostorozza, elítélve a környezetrombolást.
Trump a Vatikán falai közé is elhozta szokásos harsány fellépését – még Twitter-falának borítóképét is pápásra cserélte. Persze mindez nem fedi el a két vezető fájdalmas egymás mellett való elbeszélését. És ezen még a szimbolikus vatikáni ajándékok sem segítenek.
