Mindeközben a hazánkba érkező uniós ezermilliárdok érdemben alig javították a munkahelyek 70 százalékát biztosító és a legtöbb adót befizető kis- és közepes vállalkozások versenyképességét. Magasabb hozzáadott érték, technológiai és tudásfejlesztés, javuló termelékenység nélkül pedig legalábbis ingatag alapokon nyugszik és aligha lehet hosszú távú a kikényszerített bérfelzárkóztatás.
A második világháború utáni Marshall-terv keretében Ausztria mai áron számolva körülbelül 8 milliárd dollárnak, vagyis 2320 milliárd forintnak megfelelő összeget kapott, amiből sikerült megteremteni a ma már a legerősebbek közé sorolható európai nemzetgazdaság alapjait. Hazánk 2004 és 2013 között hétezer, 2014 és 2020 között pedig további nagyjából 9 ezer milliárd forint uniós támogatást hívhat le. A világgazdasági fórum tavalyi versenyképességi rangsorában sikerült a 69. helyre visszaesni, ami eddig a leggyengébb eredmény. Leszereplésünk fő okai: a burjánzó korrupció, az intézményrendszer hiányosságai és a gyenge innovációs képesség. Nem lepődünk meg, ha ezen problémák felszámolására, és így a versenyképesség növelése érdekében tett lépésekre nem látunk forrást a ’18-as büdzsében. Ennek oka azonban nem Brüsszel, a civilek vagy Soros György. Hanem – a legjobb esetben is – a tehetségtelenség.
