Nyugdíj és fizetés

A nyugdíjemeléshez a fizetések emelésén keresztül vezet az út. Ez olyan egyértelmű, hogy magyarázni nem is kell.

Minden együttérzésünk megilleti azokat, akiknek a mai napig fáj az otthonuk elvesztése, falujuk pusztulása. Sorsukat az emlékezetünkben kell tartanunk, de a helyzet az, hogy a nagygéci építkezés azt példázza, az ország felzárkózását szolgáló pénzeket sokkal okosabban kellene elkölteni – az egykori károsultak érdekében is. A tét egyebek mellett pont az időskorúak nyugdíja. Amelyet legkevésbé sem a miniszterelnök ad, hanem azok teremtik elő, akik még aktívak, és a fizetésük tekintélyes részét teszik be járulék formájában a közösbe. Evidens, hogy minél többen dolgoznak és minél többet keresnek az emberek Magyarországon, annál többet lehet nyugdíjakra fordítani. E hasábokon számos szó esett már arról, hogy az európai uniós források mekkora lehetőséget jelentenek a magyar gazdaság számára – ha azokat okosan használjuk fel. A kormány deklarált célja, hogy a 2020-ban véget érő pénzügyi ciklus forrásainak zömét ne a nagygécihez hasonló látványberuházásokra költsék, mint korábban, hanem a termelő szektorba, a valódi gazdaságba fektessék be. Úgy legyen. Még akkor is, ha ennek lesz egy kis politikai mellékhatása, hogy tudniillik olyan folyamatokat indíthat el, amelyek két kampányidőszak között is természetessé teszik a nyugdíjak kiszámítható emelését, függetlenül attól, éppen ki a miniszterelnök, s hogy ő éppen akar-e „adni”, vagy nem akar. De ennyit igazán megérne a dolog.