A következő kihívás a mag–periféria vita. Ha tetszik, ha nem, az EU jelenleg az integráció elmélyítésében látja a kilábalást a stagnálás mocsarából. Ezért a nagy tagországok (ha tetszik, Brüsszel) hamarosan rengeteg kérdést fognak nekünk szegezni, hogy itt és itt jöttök-e velünk, választjátok-e a gyorsítósávot. A miniszterelnök is érzi, sok kis Rubicon közeleg, és mindenhol vagy A-t, vagy B-t kell mondani, de mindenekelőtt le kell tenni a fegyvert, és nem lehet többé kivont karddal védelmezni a hazát a csúnya központosító érdekek ellenében.
Az egyik ilyen konkrét kérdés máris a kiküldött munkavállalók bérezése és az utánuk fizetett járulékok ügye. És ha az olcsó munkaerő nyugati dömpingje felbőszíti az új fiút, Macront, sajnos nincsenek kezünkben eszközök arra, hogy megállítsuk az ifjú francia „forradalmárt”. Mindenki a túlélésre játszik a gazdasági világválságon túljutni nemigen képes, versenyképességét Ázsia ellenében rohamosan vesztő EU-ban, ahol biztonságra, innovációra, gazdaságélénkítésre kellene összpontosítani. Ehelyett van brexit, vannak robbantások, van menekültmizéria. És ha a nagyok túlélésre játszanak, a kicsiknek úgy kell táncolniuk, ahogy ők fütyülnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!