Felőröl a terror

Mi itt, fejlődésünkben lemaradva, bizonyos negatív hatásokat történelmileg megúszva, vagy éppen kerítéssel ideig-óráig „megvédve” sem vagyunk sebezhetetlenek.

Ma már kétségkívül roppantnak tűnik a kihívás, amivel Nyugat-Európa szembesül. De azt is valljuk be, hogy a többes szám első személy használatának kerülése, amelyre e sorok írója is törekszik – „keletiként”, magyarként – szintén illuzórikusnak bizonyulhat. Mi itt Kelet-Közép-Európában, fejlődésünkben lemaradva, bizonyos negatív hatásokat történelmileg – paradox módon – megúszva, vagy éppen kerítéssel ideig-óráig „megvédve” sem vagyunk sebezhetetlenek. Egy expatokkal (tartósan külföldön élő ember) és turistákkal telezsúfolt budapesti bulinegyed – a mi magunk lassan tornyosuló ember-Bábele – ha lassan is, de kúszik fel a radikálisok célpontválasztási listáján. S az a katlan, amely Nyugaton ki-kiköpi őket, nálunk is forrósodik, csak még nem rotyog, hiszen később gyújtották be. Ha ehhez hozzávesszük, hogy közben az egésznek lökést adó, nyugati intervenciók szította, közel-keleti káosz sem tisztul – sőt mindinkább nagyhatalmi, középhatalmi birkózásnak válik a terepévé –, akkor nehéz bizakodva tekinteni a jövőbe.