Az Orbán-kormány persze húzza az időt a csatlakozással, amíg csak lehet, s közben további tíz-, sőt százmilliárdnyi károkat okoz az országnak. Szinte nincs olyan nap, hogy ne derülnének ki újabb mutyigyanús ügyek. Ezek egy része a „törvényesített” korrupció kategóriájába tartozik, vagyis esély sincs arra, hogy a központi „haveri lenyúlórendszer” bármely tagja lebukjon. De ahol a feljelentésig jutnak a dolgok, gyakran ott sem lát okot az ügyészség a közbelépésre: jó példája ennek a Nyíregyháza Sóstó projekt, ahol a gyanú szerint a 2,1 milliárdos turisztikai fejlesztési pénz akár felét kitevő kár is keletkezhetett, de a nyomozást megszüntető határozatban az áll: nincs ott semmi látnivaló. Kíváncsian várjuk, hogy például a lapunk által feltárt edelényi szörpház esetében indul-e vizsgálódás annak kiderítésére: hogyan lehet az, hogy a 26 millió forintos támogatásból épített vállalkozás székhelyének kifejezetten családiház-jellege van? Vagy lesz-e következménye annak, hogy Pusztaottlakán 250 millió forintból építhet kerékpáros-túraközpontot egy olyan egyesület, amely ellen fél év alatt négy adóhivatali végrehajtás indult? És még hosszan sorolhatnánk a hasonló eseteket.
Amíg az Orbán-kormány távol tartja az országtól azt az ellenőrző szervet, amely képes lenne hatékonyan ellenőrizni a pénzek elköltését, addig szinte senki és semmi nem szab gátat az ilyen ügyeknek. Ezeken kevesek keresnek nagyon sokat – ám egy ország veszít sokkal többet.
