Így lakunk mi

Ma is több mint 600 ezerre tehető azoknak a száma, akik nem tudnak saját tulajdonú lakást venni, miközben nem tudják megfizetni az elszabadult albérleti árakat sem.

Ettől azért még mindenki nyerne az ügyön, ám ha jól értjük Lázár János kancelláriaminiszter szavait, a kormány nem is érti, mi szükség van bérlakásokra. Egy kormányinfón az I. kerületi fideszes polgármester, Nagy Gábor Tamás meglepően olcsó várbeli lakásbérlésével kapcsolatban a következő hangzott el: „ha nem lenne az önkormányzatnak meg az államnak lakása, akkor ilyen probléma nem lenne”. Ugyanakkor Lázár János feltűnően harcos támogatója a magas építésű panelek visszabontásának, ami viszont olyan drága mulatság, hogy abból akár új házakat is lehetne építeni.

Ötletel tehát a kormány lakásügyben, de a legészszerűbb, az egyes nyugat-európai országokban – ahol a bérlakások aránya a 30-50 százalékot is eléri – bevált és a szakma által is javasolt megoldásokkal nem foglalkozik. Szemlátomást hiányzik a politikai akarat, hogy ne csak a tehetőseket, hanem a legszegényebbeket is támogassák. Ez is arra mutat: a magyar társadalom egyharmadáról, a középosztályról leszakadó emberekről lemondott a kormány.