Hogy a kalapács alól az üllő se hiányozzon, a törvényhozás épp most utasította el azt az előterjesztést, amellyel az előző demokrata elnök nevével fémjelzett Obamacare egészségbiztosítási rendszert helyezték volna hatályon kívül, teljesítve ezzel Trump egyik legfontosabb választási ígéretét. A jelenlegi erőviszonyok között ez csak úgy volt lehetséges, hogy az elnök pártjának, a republikánusoknak a soraiból néhányan átszavaztak az előző kormányzat „történelmi örökségét” védő demokratákhoz. Micsoda meglepetés, hogy a szenátus talán legmegrögzöttebb, szó szerint hidegháborús, oroszellenes héjáját, John McCaint is a kollaboránsok között találjuk!
Nem mellesleg az a szép az egészben, hogy az alagút végén Trumpnak a napfényt is megmutatják. A szankciós törvénycsomag ugyanis leplezetlenül egyengeti a terepet az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) európai exportja előtt. Ez márpedig a vadkapitalista előzményekkel bíró elnök számára ígéretes perspektíva: ha Obama örökségének eltörlésével nem is tudja kielégíteni szavazóit, legalább az „Amerika mindenekelőtt!” kampányszlogen teljesülését valamivel alá tudja támasztani.
Az ügyben rendkívül tanulságos az a folyamat, ahogy ezt a kívülálló üzletembert, aki ügyes populizmussal feltört az Egyesült Államok élére, lépésről lépésre elképzeléseinek feladására kényszeríti a bevett washingtoni elit, amelyet ebben a kontextusban a birodalmi jelzővel is kitüntethetünk. Bizony, milyen gyenge is tud lenni az elnöki tisztség, ha hordozója árral szemben kíván úszni!
Persze itt, Kelet-Közép-Európában mi jobban tesszük, ha nem Trumpért aggódunk, hanem magunkért. Mert ami most itt körvonalazódik, annak egy későbbi fázisában minket vethetnek – minden ellenkező irányú híresztelés dacára lelkiismeret-furdalás nélkül – a húsdarálóba.
