Az összetartó erő pedig többé már nem egy egyértelmű, egységes vízió vagy ideológia, hanem csupán a hatalom; a cél pedig a hatalomban maradás, bármilyen eszközzel. A keresztény világkép, konzervatív attitűd már csak nyomokban, szavakban jelenik meg; és ha megjelenik, akkor is a legvulgárisabb, legmegosztóbb formában. Annyira magabiztosan működik a rendszer, hogy egyes szereplői nyíltan ki is mondják: a polgári Magyarország csupán politikai termék, a korrupció pedig valójában a kormány legfőbb politikája. Kifelé meg az látszik, hogy a kormány legfőbb politikája az, hogy az aktuális ellenséggel szemben mindig a legmagasabb fokra tornázza az érzelmeket.
És aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. A kormányzati pénzzel jól kitömött kifizetőhelyeken, politikai kutatóintézeteknél, online portáloknál és hetilapoknál dolgozó, a fenti dogmák előtt sok-sok pénzért fejet hajtó értelmiségiek azokon gúnyolódnak, akik éppen a fenti értékek képviselete miatt támogatták egykor a mostani kormánypártokat. Üzenetük egyértelmű: állj be a sorba; bólogass mindenre, amit fentről mondanak; sose fogalmazz meg kritikát. Ha nem a mi emberünk vagy, ha nem támogatsz minden döntést, akkor jobb esetben kiröhögünk, rosszabban pedig kicsinálunk.
A tanulság most is ez: Lázár János hűbérbirtokán nem lehet iskolaigazgató valaki csupán azért, mert évtizedekig jól végezte a munkáját, akkor sem, ha nincs ellenjelölt, és akkor sem, ha mind a tanárok, mind a szülők támogatják. A teljesítmény, a helyiek akarata nem számít. Az számít, hogy olyan ember üljön ott, aki nem emeli fel a szavát. Aki nem ír alá a rendes, feudális ügymenetet megzavaró kiáltványokat. Aki nem kezdeményez. Aki le van kötelezve nekik. Aki egyértelműen az ő emberük. Aki nem gondolkodik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!