Így aztán nem feltétlenül lesz az áfacsökkentésből árcsökkenés, sőt az ellenkező irányú mozgás automatizmusa a jellemző, amint a sertéshús példája is jól mutatja. A legkeresettebb rövidkaraj vagy a sertéscomb esetében – némi kilengéstől eltekintve – másfél év alatt szép lassan visszaaraszolt a korábbi szintre az ár, a vásárló szempontjából tehát az áfacsökkentésnek annyi. Magyarázat persze akadt bőven: „fokozódott” a nemzetközi helyzet (a kínaiak nem győzik venni a sertéshúst), drágult a takarmány, emelni kellett a dolgozók bérét, és még sorolhatnánk az okokat, amiért a fogyasztók kezdeti öröme és az árcsökkenés köddé vált.
Persze nem tudhatjuk, milyen árcímkékkel szembesülnénk a boltokban, ha nem lett volna adómérséklés. Ám ha csak a sertés és a baromfi áfáját vágják vissza, joggal merül fel például a nyúl- vagy a kacsatartók körében, nekik miért nem jár a kedvezmény. Vajon csak a húslobbi egy részének, netán Csányi Sándor érdekeltségeinek kívánt kedvezni a kormány? Ha valóban a fogyasztók érdekeit tartaná szem előtt, hallgathatna a szakértőkre, akik már régóta az áfa általános mérséklését javasolják. A szelektív csökkentés ugyanis torzít, s csak egy ágazattal arrébb rakja az adócsalókat. A jelek azonban azt mutatják, folytatódik az eddigi irány: jövőre a drága vadhús kerül sorra. Csak sikerült egy olyan területet találnia a hatalomnak, ahol az adócsökkentéssel a gazdagok jólétét tudja tovább növelni.
