A Szent István-i út

Azt hiszem, sem a balliberális ellenzék, sem a Fidesz aktuális Európa-képe nem illeszkedik a Szent István-i örökséghez.

Azt hiszem, sem a balliberális ellenzék, sem a Fidesz aktuális Európa-képe nem illeszkedik a napjaink viszonyai között is körülírható Szent István-i örökséghez. Szuverén, saját magát a nyugati hódítási kísérletektől is óvó országként, egy nem vazallus uralkodó vezetésével lettünk része annak a világnak, amit ma keresztény Európának, nyugati civilizációnak nevezünk. Amely örökség egyes számú hordozója számunkra minden tökéletlenségével, önsorsrontásával és egyéb bűnével együtt is az Európai Unió; különféle felmérések szerint a magyarok többsége is így gondolja ezt. Amikor nemzeti szuverenitásunkra hivatkozva vitatkozunk „Brüsszellel”, egy pillanatra sem lenne szabad azt a látszatot kelteni, hogy megint kompországgá váltunk, át-átsodródva a túlsó partra. Magyarország helye ma is ott van, ahol Szent István kijelölte – csak részben földrajzi, elsősorban kulturális értelemben –, s ahova a rendszerváltással visszatért. Berlinnel, Párizzsal (és Washingtonnal) lehetnek nagy ütközéseink, okos ország pedig sok mindenkivel köt előnyös üzletet, de Putyin Oroszországa vagy az iszlamista Erdogan Törökországa ha nem is ellenség, nem lehet a Szent István-i, modern Magyarország politikai szövetségese. Érdekeinket Európában, a nyugati világ keretei között kell érvényesítenünk, a dacos elszigetelődés politikája helyett itt keresve törekvéseinkhez szövetségeseket. Első királyunk öröksége a nemzeti érdek meghatározása: ez ma többek között az oktatásba való beruházást, a magyar gazdaság technológiai változásokra való felkészítését vagy éppen a jövedelmi különbségek mérséklését jelenti. Vagy inkább: jelentené.

És a cikk elején szereplő kérdésre a C mellett az A válasz bejelölését.