Szent István vagy Soros – erről szól augusztus 20. a kormány szerint

A Magyar Nemzet betekintést nyert a követségek számára kiadott ünnepi kommunikációs sorvezetőbe.

A Magyar Nemzet betekintést nyert abba a kommunikációs sorvezetőbe, melyet a kormány részéről küldtek szét a magyar nagykövetségekre, és ami az augusztus 20-i nemzeti ünneppel kapcsolatos megemlékezéseken elhangzó beszédekben megfogalmazandókat tartalmazza. Ez alapján biztosak lehetünk benne, hogy a Fidesz és a kormány politikusai a magyarországi beszédekben is hasonlókat mondanak majd.

A magyar nagykövetségeknek természetesen feladata, hogy nemzeti ünnepek alkalmával megemlékezéseket szervezzenek, ezzel is lehetőleg Magyarországra irányítva a lehetőségekhez mérten az adott ország közvéleményének, sajtójának figyelmét. Augusztus 20. ebből a szempontból hátrányosabb helyzetben van, mint március 15. vagy október 23., egyszerűen azért, mert a nyári uborkaszezonra, a szabadságolások idejére esik, de a környező országok nagykövetségei, valamint azok a missziók, melyek jelentősebb magyar diaszpórával rendelkező országokban működnek, biztosan szerveznek majd megemlékezéseket.

Nekik készült az „Augusztus 20. kommunikációs üzenetek” munkacímet viselő egyoldalas kis dokumentum, melynek legfőbb üzenetét – talán, hogy még véletlenül se téveszthesse szem elől a papír olvasója – háromszor pirossal, vastag betűkkel szedték. Ez az üzenet pedig szó szerint így hangzik: „Választás előtt állunk: Szent István Magyarországa és a Soros-terv között”.

Érdekes, hogy nemrég egy másik, Szent Istvánnal példálózó hasonlat is elhangzott a nyilvánosságban, bár merőben más felhangokkal. Róna Péter közgazdász a Hír TV-nek nyilatkozva fogalmazott úgy: Orbán Viktor meghirdette az orbánizmust, ami a Szent István-i küldetés tagadása. Épp ezért a 2018-as választás szerinte arról szól: vagy Szent István, a keresztény Európába való betagozódás, vagy az abból való kimaradás, utóbbi esetben pedig „lesz nekünk Orbán Viktor, Erdogan, Putyin és társaik”.

A sorvezető ezután tizenegy pontba foglalja a megfogalmazandó üzeneteket. (Igaz, ebből három pont a már idézett „fő üzenet”. Eszerint „Augusztus 20-án Magyarországot ünnepeljük, amely soha nem ajándékba kapta a létét, hanem mindig meg kellett küzdenie érte”. Ezután a sorvezető alapján beszédet tartó nagykövetnek arról kell röviden értekeznie, hogy a magyar történelemben mindig fennállt a veszély, hogy valakik „idegenek kezére játsszák Magyarországot”, de ezt szerencsére még egyetlen nemzedék sem hagyta, ezért is lehetünk még itt. De! És itt jön először a „fő üzenet”.

A beszélőnek ezután a hazai kormánypárti sajtótájékoztatókon már megszokott egybites stílusban el kell magyaráznia a hallgatóságnak, hogy Soros le akarja rombolni Európa identitását, hogy egy „új, kevert, muszlimizált Európát hozzon létre”, ráadásul „villámgyorsan”, így ha nem vagyunk éberek, akkor a gyermekeink egy más világban nőnek majd fel, olyanban, „ami a legrosszabb rémálmainkban sem fordul elő”. A beszélőnek itt példákat is kell sorolnia, mégpedig „a tőlünk nyugatra lévő országokat, melyek naivak és erőtlenek voltak”, így „a terrortól rettegnek” és „saját kultúrájukról mondanak le az idegenek kedvéért”.

Már a drámai csúcspont felé haladunk, a beszédet tartónak ismét fel kell hívnia a hallgatóság figyelmét, hogy „választás előtt állunk”, hogy olyanokkal éljünk-e együtt, akik „támadják a kultúránkat”, vagy Szent István Magyarországát választjuk. Majd ismét el kell mondani a „fő üzenetet”. (Csúcspont.)

Már a beszéd vége felé járunk, fel kell hívni a hallgatóság figyelmét, hogy nem csak Szent István korában voltak „belső ellenségek”, akik „más birodalmak részévé akarják tenni hazánkat” (vajon Koppány ezt tudja?), de természetesen napjainkban is, mert „így akarnak nyerészkedni és hatalmat szerezni”. Majd jön egy új elem, ugyanis a beszélőnek ezek után azt kell sugalmaznia, hogy Soros György azért szeretné, hogy „az idegenek megszállják hazánkat” és „egy nagyobb birodalom részévé” váljunk, mert ott „nekik talán pozíció juthat”. (Az amerikai állampolgár Soros Györgynek az EU-ban )

Már az utolsó mondatoknál járunk, a retorikai szabályok szerint még gyorsan néhány erős mondattal bele kell sulykolni a hallgatóságba Soros nevét, így a sorvezető szerint a beszélőnek többször meg kell említenie, hogy „Soros emberei” azok, akik „le akarják rombolni Szent István Magyarországát”, például úgy, hogy „kvótát akarnak ránk erőltetni” és lejáratni hazánkat. Mivel „Soros emberei már készen állnak”, ezért „nekünk is készen kell állnunk”.

És a végén ismét el kell mondani az egymondatos „fő üzenetet”.

Információink szerint a szöveg és a mondanivaló primitívségén többen is felháborodtak az érintett diplomaták közül, mert kifejezetten kínosnak tartják, hogy ilyenekről kelljen beszélniük egy olyan közegben, amelyben más színvonalú kommunikáció a napi gyakorlat.