Létezik egy régi Toyota, mely akár egymillió kilométert is letagadhatna

Évtizedek óta lelkiismeretesen gondozza tulajdonosa a Tercelt, és rengeteget használja is, így már 1,25 millió kilométert futott. Lecserélni egyáltalán nem tervezi, ám ha mégis úgy alakulna a helyzet, már a „modern” utód is ott áll a garázsában. Bemutatunk egy érdekes ember-autó kapcsolatot, majd a különleges, 4×4-es japán kombi történetéről is ejtünk néhány szót.

Fotó: Toyota

Minden idők legismertebb kilométer-milliomosa egy gyönyörű Volvo P1800 kupé, mellyel az amerikai Irv Gordon az ötmilliós álomhatárt is átlépte, de sok más járgánynál, például dízel Mercedes taxinál is lehet hallani extrém futásteljesítményről. Hozzájuk képest szinte bejáratós cikkünk főhőse, az 1985-ös évjáratú Toyota Tercel, ám egyrészt még szó sincs arról, hogy a végéhez közeledne pályafutása, másrészt pedig tulajdonosa az összkerekes kombit nem csak sima aszfaltúton használja. Sőt, a kanadai Új-Skóciában egyáltalán nem ismeretlen a havazás, márpedig ahol sózhatják az utakat, ott nem sok japán autó szokott fennmaradni a 80-as évekből. 

Íme, az ominózus példány: állapota alapján töredékének gondolnánk a futásteljesítményét. Fotó: Smarter Media

Egy rengeteget futott, mégis remek állapotú régi Toyota

Andy Campbell a kanadai vidéki élet békés ritmusát élvezi Wyses Cornerben, és igazi régi vágású úriember: nem pazarol, megbecsüli, amije van, és távol tartja magát a modern eszközöktől, amelyekhez már túl idősnek érzi magát. Erről árulkodik autója is, egy veterán Toyota Tercel – írja bemutatójában a Smarter Media, hozzátéve, hogy akkoriban még kazettáról szólt a zene az autóban, és a tolatókamera legfeljebb a jövőről álmodó mérnökök elképzeléseiben létezett. Ez az aranyszínű kombi azonban szép állapotban van, és hibátlanul fut, minden funkciója működik, egyetlen kivétellel: a kilométer-számlálója hazudik. Ám éppen fordítva, mint ahogy itthon szokott: a mutatott 253 ezer kilométer valójában 1,253 millió, hiszen az óra egyszer már átfordult.

Van mérföldes skálázás is, de Kanadában km/h-ban mérnek. Persze a számláló nem tud milliós értéket. Fotó: Smarter Media

Campbell úr joggal büszke hű társára, és abban bízik, együtt érik el a kétmilliós mérföldkövet is. Több mint három évtizede tart a kapcsolatuk, Halifaxban vásárolta az autót a kilencvenes évek elején, és gondos gazdája: garázsban tartja, egy külön helyiséget töltött meg pótalkatrészekkel. 

A karbantartásokat és javításokat saját kezűleg végzi, csak a futóműállítást bízza szakemberre,

és kizárólag ő ül a volán mögé. Ezt azonban bármikor megteszi, ha hóvihar tombol, akkor is nekivág a 4×4-hajtású kombival az országútnak. Vicces csavar a történetben, hogy Campbell úrnak van egy „új” autója is – a mindössze egy évvel fiatalabb, 1986-os Tercel, amely kedvencének pontos mása, azonos aranyszínű fényezéssel. Ha a fő autó mégis feladná, ott a tartalék készenlétben.

Campbell úrnak esze ágában sincs modern, elektronikával teletömött SUV-ba átülnie. Fotó: Smarter Media

Amikor a japán gyártók 4×4-es családi autót akartak

De mi fán terem egyáltalán ez a modell, amit mifelénk meglehetősen kevesen ismernek? Nos, a Tercel eredetileg a kiskategóriás Starlet és a kompakt Corolla közötti űrt volt hivatott betölteni a Toyota palettáján, neve a „tiercel” szóból ered (a hímsólyom régies elnevezése), és öt generációt élt meg a 1978 és 1999 között. Andy Campbell kocsija a szögletes második szériához tartozik, mely a korban modernnek számító ferdehátú karosszériával és fronthajtással debütált. Ám a rutinos Subaru mellett egyre több japán autógyártó kezdett praktikus kombi (sőt, családi egyterű felépítésű), alapáron vagy opcióként 4×4-hajtású kompakt kocsik gyártásával kacérkodni – ilyen lett például a Mitusbishi Lancer kombi, a Nissan Prairie és a Honda Civic Shuttle is.

Tipikus korabeli reklámfotó, 44-es személyautó propagálásához: Tercel a havas síterepen. Fotó: Toyota

Valahol talán ezek is a crossoverek őseinek tekinthetőek, és a Toyota jó időben, számos riválisát megelőzve rukkolt elő a maga megoldásával. Nem egy új buszlimuzin fejlesztésébe kezdtek a mérnökök, hanem a Tercelből készítettek kombi változatot enyhén megemelt tetővel, és a jó öreg Corolla E70 hátsó hídját tették be alá, egy osztóművel kombinálva, 

így viszonylag olcsón tudtak egy – 50:50 százalékos nyomatékelosztásra kapcsolható – összkerékhajtást megvalósítani.

Bizonyos verziók váltójához a 1-esnél rövidebb mászófokozatot is kínáltak, de létezett automata is; az 1,5-ös benzinmotor általában 86 lóerős volt. Japánban Sprinter Carib, Európában Tercel 4WD, Észak-Amerikában pedig Tercel AWD néven árulták. 

Terepjárós stílusjegy a dőlésszögmérő és az összkerékhajtás külön kapcsolókarja. Fotó: Toyota

Napjainkra kifejezetten kevés maradt belőle az elhasználódás (sokan fogták be földutakon munkára) és a korróziós kihívások miatt, a japán különlegességek kultuszához kapcsolódóan pedig napjainkban veteránként kikerült a filléres kategóriából, és kezd értéke lenni. Mindez azonban nemigen foglalkoztatja Andy Campbellt, hiszen ő nem a hobbiautót látja Tercel Wagonjában, hanem hűséges társat, amely természetesen a megfelelő gondoskodás mellett mindig elszállítja A pontból B-be, még ilyen tekintélyes kor és futásteljesítmény mellett is – ezt érdemes a videós riportban is megnézni.

Piactól függően többféle hűtőmaszkkal (és néven) gyártották ezt a szériát, 1982-től egészen 1990-ig.  Fotó: Toyota