A helyzet az, hogy az elképesztő korrupciós botrányokat, a létező és elkeserítő szociális problémákat az aktív választóközönség már beárazta. A fideszes tábor elfordítja tekintetét, és a terhelt szocialista múltra mutogat vissza – utóbbit nem is alaptalanul teszi. A baloldal hangosan kiabál a mostani visszásságok láttán, szintén nem alaptalanul, ámde tehetetlenül. A Fidesz a választás közeledtével várhatóan kicsit középre fog sorolni, a globális-uniós viták hevéből visszavesz, próbálja megmutatni emberi arcát, ahogyan a keresztény iráni lány ügyében már teszi is. Közben ellenfeleit elképesztő gépezetével aprítja, táborát mozgásban tartja, a biztonság és a relatív jólét üzenetét szajkózza – és ezzel nem csak a pillanatot uralja. Ezen a fronton nehéz lesz megverni, úgyhogy az ellenzéknek, ha előrébb akar jutni, a hátországra, a helyi problémákra jobban oda kell figyelnie. A Jobbiknál látszik ilyen törekvés, a baloldalon kevésbé.
A Fidesz előnye valóban óriási, a kormánypártnak mégis az ország minden négyzetcentiméterén jelen kell lennie. Orbán Viktor pedig tökéletesen megtanulta 2002-ben, hogy a választás az urnazárásig nem lefutott, addig sehol sem szabad letenni a lapátot. Avagy: jól be kell verni minden patkószeget.
