De rögtön nézzük is meg, mi lenne, ha az ezt a problémát megoldó, Molnár Zsolt által kitalált stratégiát hajtanák végre! Lehet, hogy a hithű baloldaliak helyzetét megkönnyítené a szavazáskor, na de mi lenne azokkal a fentebb említett ma még bizonytalanokkal, akik zsigerből elutasítják Gyurcsány Ferencet? Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy ha létrejön az együttműködés, még ha nem is akarnák a mai Magyarország egyik legelutasítottabb politikusát előtérbe tolni, elárasztanák az országot a Gyurcsány-plakátok. A Fidesz és a CÖF könnyen plakátolhat, nekik úgysem számít, ha listaárat kell fizetniük. Talán még kreatívan rá is írnák Botka László mondatait, miszerint Gyurcsány Ferenc csak tehertétel a baloldalnak.
Nehéz kiszámolni vagy megtippelni, az MSZP melyik stratégiával járna jobban, de egy biztos: ezek egyike sem a kormányváltás forgatókönyve. Inkább csak a mindig rossz szájízzel emlegetett túlélésé. A mai támogatottsági adatokat elnézve a kitűzendő cél lecsökkent odáig, hogy a Fidesz újabb kétharmadát megakadályozzák. Viszont ha folytatódik az állandó belső háborúskodás, abszurd módon még abban is érdekeltek lesznek, hogy a Jobbik erősödjön meg annyira, hogy a kétharmadnak gátat szabhasson.
Túlságosan sablonos és elcsépelt már, hogy a Fidesznek csak hátra kell dőlnie, és kérni egy kávét. De elnézve a baloldal helyzetét az MSZP-vel, Gyurcsány Ferenccel és a most még nem is említett, önálló listában és jelöltekben gondolkodó törpepártokkal, történetesen igaz.
