Áll a bál az MSZP-nél. Legyinthetnénk, hogy nincs ebben semmi új, csak a szokásos, ezek sosem változnak, de próbáljuk a gúnyt és a szánalmat háttérbe szorítani, és komolyan venni az ügyet. Már amennyire persze komolynak lehet nevezni egy olyan párt problémáit, amely korábbi kormányzati erőből mára a teljes népesség csupán 10-15 százalékának szimpátiáját bírja. Tegyük ezt félre, és próbáljuk meg. Egészen megdöbbentő, de 2017-ben a legnagyobb kihívást, amivel a szocialistáknak szembe kell nézniük, úgy hívják: Gyurcsány Ferenc.
Ha hihetünk Kocsis Máténak – és miért ne tennénk? –, április 8-án lesznek a választások, vagyis nyolc hónappal vagyunk az ominózus nap előtt. Hamarosan tehát ráfordulunk a dübörgő és mindent maga alá gyűrő kampány időszakára, az MSZP-nél pedig ahelyett, hogy elmondanák, mit és hogyan akarnak, csak úgy röpködnek az áruló és a Fidesszel kollaboráló jelzők.
A konfliktus röviden: Botka László mint miniszterelnök-jelölt meghirdette, hogy Gyurcsány Ferenccel nem szabad összefogni, különben nincs kormányváltás. Ezt a programjában is leírta, amelyet az MSZP kongresszusa elfogadott, nem is nagyon tehetett volna mást. Majd jött Molnár Zsolt, aki azt mondta, márpedig Gyurcsány Ferencet nem lehet kihagyni, különben nincs kormányváltás. Ezért lett ő áruló.
Érdemes végiggondolni mindkét verziót. Kezdjük Botka Lászlóéval, mégis ő a miniszterelnök-jelölt. Abban valószínűleg igaza van, hogy a volt miniszterelnök nagyon sokakat taszít, és rengetegen lehetnek, akik ha az MSZP-re, akár fanyalogva is, de behúznák az ikszet, biztosan nem tennék meg, ha ezzel Gyurcsány Ferencet is támogatnák. Márpedig a támogatottsági adatokat nézve rájuk óriási szükségük lenne. Ugyanakkor van az éremnek másik oldala is. Az talán kijelenthető, hogy Gyurcsány Ferenc nem fog visszavonulni, pártja, a Demokratikus Koalíció nem fog nélküle együttműködni a szocialistákkal, vagyis egy ilyen helyzetben egymás ellenfelei lesznek. Ez a legfájóbb a baloldal számára egyébként nyerhető, és nem mellesleg Molnár Zsolt „felségterületének” számító Budapesten lehet. Gondoljunk bele, mihez kezdenének a baloldali, így az MSZP-s és DK-s szavazók, ha mondjuk a XIII. kerületben egy szocialista induló és Gyurcsány Ferenc között kellene választaniuk. Nem nehéz kitalálni, hogy igen jó helyzetbe kerülne nevető harmadikként a Fidesz. Akár minden egyes budapesti választókörzetben, ahol a szocialisták mellett egy DK-s „nagyágyú” is ringbe száll.
De rögtön nézzük is meg, mi lenne, ha az ezt a problémát megoldó, Molnár Zsolt által kitalált stratégiát hajtanák végre! Lehet, hogy a hithű baloldaliak helyzetét megkönnyítené a szavazáskor, na de mi lenne azokkal a fentebb említett ma még bizonytalanokkal, akik zsigerből elutasítják Gyurcsány Ferencet? Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy ha létrejön az együttműködés, még ha nem is akarnák a mai Magyarország egyik legelutasítottabb politikusát előtérbe tolni, elárasztanák az országot a Gyurcsány-plakátok. A Fidesz és a CÖF könnyen plakátolhat, nekik úgysem számít, ha listaárat kell fizetniük. Talán még kreatívan rá is írnák Botka László mondatait, miszerint Gyurcsány Ferenc csak tehertétel a baloldalnak.
Nehéz kiszámolni vagy megtippelni, az MSZP melyik stratégiával járna jobban, de egy biztos: ezek egyike sem a kormányváltás forgatókönyve. Inkább csak a mindig rossz szájízzel emlegetett túlélésé. A mai támogatottsági adatokat elnézve a kitűzendő cél lecsökkent odáig, hogy a Fidesz újabb kétharmadát megakadályozzák. Viszont ha folytatódik az állandó belső háborúskodás, abszurd módon még abban is érdekeltek lesznek, hogy a Jobbik erősödjön meg annyira, hogy a kétharmadnak gátat szabhasson.
Túlságosan sablonos és elcsépelt már, hogy a Fidesznek csak hátra kell dőlnie, és kérni egy kávét. De elnézve a baloldal helyzetét az MSZP-vel, Gyurcsány Ferenccel és a most még nem is említett, önálló listában és jelöltekben gondolkodó törpepártokkal, történetesen igaz.
